1.
A történtek után a belső hangom azt súgta, hogy inkább ne menjek a fiúk közelébe. Egész látványosan kerültem őket úgy két hétig.
A családomnak, legfőképpen anyának, nem szóltam erről. Anya feljelentené azt a Kotkut egész biztosan, mivel ő vagy az anyja-apja a díler.
Szeptember vége felé még rövid gatyában flangáltam otthon. Suliba mindig hosszú farmerban, vagy maximum egy kicsit a térdemig fölé érő szonyában mentem el.
Egyik pénteken egyedül voltam. Lincoln és Daisy oviban voltak, Betty iskolában, mama, papa és anya pedig dolgoztak. Nem, nem voltam beteg, hanem a gimnázium 70 éves lett vagy mi.
- „I got a boyfriend, he's older than us." - énekeltem, miközben a hajamat fésültem, zenét hallgatva, reggel kilenckor.
A csengő vinnyogó hangjára lettem figyelmes. Lehalkítottam a zenét, majd az ajtóhoz siettem a másodikról. Senki nem volt az ajtó előtt, hanem egy képeslap egy "Las Vegas" felirattal és az "Eiffel torony" a belvárosból rajta. Felvettem a képeslapot, bezártam az ajtót, majd leültem háttal az ajtónak. Megfordítottam a képeslapot és egy kis verset találtam rajta:"A hajad, mint a tűz a januári fehérségben.
A szemed, mint a gyémántok az
éjjeli égen.
A szívemet elnyerted, csak miattad
élek. - Titkos Hódoló„Bárki is írta, én oda vagyok az ilyenekért. Olyan, mintha valami brazil szappanoperában lévő főszereplő lettem volna, aki élete szerelmétől kapta a képeslapot. Amúgy meg lehet.
A képeslapot a másodikon lévő szobámba vittem, majd a zoknis fiókom mélyére rejtettem el.A szívem zakatolt, annyira boldog voltam. Örültem neki. Nem érdekelt, hogy ki volt az. Boldog akartam lenni végre.
Szinte egész nap mosolyogtam. Vigyorogva tanultam, ettem, játszottam Dolly-val.
Betty csodálkozott, hogy ennyire boldog vagyok. Rá is kérdezett, de csak annyit feleltem rá, hogy Dolly valami vicceset csinált délelőtt.(Amúgy a verset én írtam, kicsit Az koppintás volt, de remélem tetszik xdd, kicsit elővettem a művészi énemet, ami egészen jól sikerült)
VOCÊ ESTÁ LENDO
Into You (Aranypinty ff.) |•Befejezett•|
Fanfic- Honvágyad van? - kérdezte Boris az ajtónál állva. - Azt hiszem. - töröltem le könnyeimet arcomról. - Nézz fel az éjjeli égre. A hold mindenhol ugyanolyan, bárhová is mész. - mondta. - És az apámat a hold helyettesíteni tudja? - kérdeztem. - Ez...