Into You (Aranypinty ff.) |•Befejezett•|

A vers

                                  3.

Miután ezt a dolgot lezártuk, a barátságunk szorosabb lett, mint volt. Theo egy kicsit szótlan volt, Boris meg feloldódott, ellazult.
Mindketten szarnak bele a suliba, most már csak miattam szokásuk bejárni.
A hódolómat viszont nem említettem nekik. Viszont valahogyan szeptember legvégén feltörte az a személy a szekrényemet és egy plüss macit gyömöszölt bele. A nyakába egy mini-szivecskés medálú nyaklánc csüngött. De ezt már csak akkor vettem észre, amikor aznap délután ki akartam pakolni a táskámat, és megakadt a maci valamiben. Pontosabban a matek könyvemben. Majdnem elszakítottam a láncot.
Az iskolánkban hagyomány a hazafutási bál, vagy micsoda. A régi tanulók visszajöhetnek, megnézni a változásokat, az új diákokat. Október elején lenne. El szeretnék menni, de tudom, hogy egyedül lennék. Hiszen Boris és Theo ilyen giccses, csicsás rendezvényekre úgysem jönnek el. Még átgondolom. Anya végképp nem fog menni. Rossz emlékei kötődnek oda.
- És vannak helyes fiúk a suliban? - kérdezte Betty vacsoránál.
- Nincsenek. - feleltem.
- Ez érdekes. Az enyémben olyan cukik vannak, hogy te betojnál. - bökte meg a húgom a vállamat.
- Betty, szívecském. - kezdtem bele. - 11 évesen te még ne akarj pasizni. El fogja rontani a gyerekkorodat. Inkább nem lesz gyerekkorod.
- Szarok bele. - morogta.
- Beszéd! - szólt rá anya.
- Bocsánat. - motyogta Betty. - De akkor mégis, te hogy fogsz akkor elmenni arra a bálra? Egyedül?
- Lehet. Lehet addig összebarátkozok egy sráccal, vagy mittomén'.
- Aham, persze. - mondta Betty nevetve. - Akkor kitől kaptad azt a nyakláncot, ami a nyakadban van? - mutatott a szívecskés medálra. Kéne valami jó füllentés.
- Az ékszeres dobozomban találtam meg. A legalján volt, azért nem találtam meg tegnapig, amikor is valami karkötőt néztem a karomra. - kamuztam.
- Tényleg? - mondta Betty.
- Tényleg. - erősítettem meg. - Mama, ez a liba fenomenális, de többet már nem tudok enni belőle. - mosolyogtam a nagymamámra, majd felsiettem a hálóingemben a szobámba.
A telefonom képernyője villogni kezdett. Boris üzenetet írt.
„Lejönnél végre már?“
Én meg nem értettem, hogy mi van. Kinyitottam az ablakomat, majd megláttam a fiút, ahogyan a telefonja képernyőjével az arcát világítja.  Értetlenül néztem rá, mire felnevetett némán.
- Te jössz le, vagy én menjek fel? - kérdezte.
- A garázs előtt van egy létra! - muattam balra, ahol a garázs volt. - Hozd ide! - mondtam. Óvatosan az ablakomhoz emelte, majd a földbe fúrta az alsó lábait a létrának, ezzel biztosítva, hogy a létra ne egyből dőljön el. Az ablakomhoz fogtam a létra tetejét, majd Boris mászni kezdett. Bemászott, majd megnézte a szobámat.
- Túl lányos. - állapította meg.
- Mivel lány vagyok? - röhögtem halkan. - Csak egy dolgot kérek tőled! -  fordítottam magam felé Borist. - Ne cigizz, oké? Itt ne, mert anyám engem fog kinyírni. - ezen Boris elkezdett kuncogni.
- Jó. - bólintott.
- Amúgy honnan tudod a címemet? - kérdeztem.
- Létezik osztálynapló, de amúgy a sulibusz idáig eljön még. Látlak téged nap, mint nap ide be, majd kijárkálni, mivel te hamarabb hazaérsz kocsival, mint én a kurva busszal. - magyarázta, de felnevettem rajta. Boris leült az ágyamra, majd megpaskolta a mellette lévő helyet. Odaültem mellé, majd néztünk ki a fejünkből. - Nem hittem sohasem, hogy ezt fogom mondani...
- Mit?
- Elmegyek arra a kibaszott bálra. - sírt.
- Jajj, szegényem. - borzoltam meg a fiú haját.
- Érezd magadat különlegesnek Mr. Pavlikovsky szemében Kenzie. - nézett bele a szemembe. Szemei sötétbarnák voltak, majdnem már feketék. - Kenzie...- suttogta, de szája rátapadt az enyémre. Először nem akartam visszacsókolni. De nyelve bejutást kért az enyémhez. Az engedélyt megadtam neki, mire lassacskán már elfajultak a dolgok. Elkezdett levetkőztetni. Belenyögtem a fiú szájába a nemtetszésemet, de szerencsémre abbahagyta a hálóingemtől való elválásomat. Ösztönösen az egyik kezemmel a hajába túrtam, a másikat az arcára tettem. Beleültem a fiú ölébe. Csókunkba mosolygott, majd a hátamra téve mindkét kezét, egyre jobban magához húzott. Lábaimat, a kényelmetlenségtől, a dereka köré fontam. Hallottam szapora szívverésemet a fülemben. “Boris nem először csinálja ezt.„ gondoltam bele.