2.
Hétfőn egy egészen laza szettben mentem: fekete derékfarmerben és egy sötétzöld, sima pólóban érkeztem a suliba. A hajamat egy copfba kötöttem, apától kapott nyakláncomat, ahogyan szoktam, felvettem.
Kicsit korábban jöttem: negyed nyolcra. Nem tudom minek, de anyát kértem, hogy hozzon be hamarabb.
A portás, mivel tudta, hogy itteni vagyok, szó nélkül beengedett. Elkezdtem az első emeleten járkálni. Zeneterem, barkácsterem, hat osztályterem, orvosi. Szekrények itt is voltak, csak kisebbek és kevesebb helyen.
Kimentem az udvarra, a tölgyfa alatt lévő padra ültem le. A gondolataim eluralkodtak rajtam. „Kenzie meg kell mentened őket!“ mondta a belső hangom. Őszinte leszek: a fiúkon kívül nincsenek barátaim. Vagyis már ők sem azok. Csupán idegenek közös emlékekkel. Legalábbis én emlékszek valamire. Halványlik egy boldognak tűnő lány, két fiúval, az egyiktől majdnem befosott, a másikkal pedig egyből meglett a közös témája.
Le kéne szokniuk a drogról legalább. Segítenem kell nekik. Hiszen csak azok ketten tudnak nekem is segíteni. Segíteni abban, hogy kurvára ne legyek boldogtalan és antiszociális.
- Hát te? - jelent meg Theo. - Mit keresel itt?
- Ezt én is kérdezhetném tőled. Tudtommal te sem nagyon akarsz suliba járni. - morogtam.
- Mi a fasz bajod van? - ült le mellém a fiú.
- Tulajdonképpen tudom, hogy mit csináltok. - motyogtam. - Cigizés még hagyján, de drogoztok? Theo, kérlek ne! A drog rossz. Lehet, hogy az LSD-től szépeket fogsz hallucinálni, de az nem a valóság. - helyeztem a tenyeremet Theo lapockájára.
- Tudod, az anyám miatt költöztem ide. - magyarázta. - Egy terrortámadásban halt meg.
- Oh, te szegény! - simítottam neki meg a hátát szomorúan. - Hallottam róla. Áprilisban volt asszem'.
- Igen. Április 13-án. - szomorodott el. - Azért kezdtem el drogozni, mert tulajdonképpen egy ideig nem akartam anya nélkül élni. Ilyenkor, ha volt szerencsém, akkor láttam őt.
- De Theo...- borzoltam össze a haját. - Anyád jó ember lehetett.
- Az volt. - bólintott egyet.
- A családommal édesapám miatt költöztünk ide. Meghalt egy autóbalesetben.
- Részvétem. - motyogta.
- És Boris? - kérdeztem.
- Talán egyszer vagy kétszer mondta el, hogy hogyan került ide. Annyi a lényeg, hogy Alaszkából költözött ide az édesapjával. Az anyukája kiskorában, részegen kiesett az ablakon és meghalt. - mesélte.
- Értem... - mondtam, mire a kerítésen átugrott az emlegetett szamár.
- Mit keres ez itt Potter? - kérdezte.
- Nem hiszem, hogy emlékszel arra, ami történt, miután LSD-t szívtál. - mondtam.
- Mi van? - kérdezte a két fiú egyszerre.
- Szóval Boris. Téged kiküldtek a teremből, mert csúnyán beszéltél. Leültél a kőre mellém, mivel én is ott ültem. Aztán gyorsan felszívtad az LSD-t, vagy már beszívva jöttél suliba, nem tudom. Mutatni akartál nekem valamit. Bevezettél a takarító szertárba és tulajdonképpen azt hitted, hogy a barátnőd vagyok. Valami Kotku. - mondtam, mire kikerekedett a szeme. - Meg akartál baszni, vagy nem tudom. Esetleg rávenni "Kotkut", hogy szopjon le vagy mittomén'. - hadartam. - Elkezdtél arról magyarázni, hogy nem hordja a nyakláncot Kotku, amit vettél neki, LSD-t kaptál a csajtól szülinapodra. Mellkason basztalak a könyökömmel, mivel nem adtad oda a kulcsot, amivel bezártad az ajtót. Felnyögtél fájdalmadban és térdre estél, majd én igenész, megsajnáltalak. Leguggoltam hozzád, majd megcsókoltál. - sóhajtottam egy nagyot.
- Kotku csak egy futó kaland. - mondta Boris.
- Egy idősebb csajt kihasználsz azért, hogy piát és drogot szerezzen neked? - kérdeztem.
- Hát nem tudom. Szeretem a személyiségét. Olyan, mint én. Nehéz múltú. - mondta, és egy kicsi mosolyra húzta a száját.
- Hát barátom, te is egy érdekes ember vagy. - álltam fel a fiúhoz, majd jól hátba veregettem.
- Amúgy bocs, a történtek miatt. - túrt bele göndör fürjeibe.
- Semmi baj. - motyogtam.
- De legalább jó volt? - kérdezte szemtelenül Boris.
- Milyen kérdés ez, te idióta?
- Akkor ez egy igen? - vonta fel szemöldökét a fiú.
- Nem.
- Hát, ez a te bajod. Pedig én az eddigi vélemények alapján kibaszottul jól csókolok. - egoista fasz. Nem mintha én nem lennék az, de mindegy.
YOU ARE READING
Into You (Aranypinty ff.) |•Befejezett•|
Fanfiction- Honvágyad van? - kérdezte Boris az ajtónál állva. - Azt hiszem. - töröltem le könnyeimet arcomról. - Nézz fel az éjjeli égre. A hold mindenhol ugyanolyan, bárhová is mész. - mondta. - És az apámat a hold helyettesíteni tudja? - kérdeztem. - Ez...