Into You (Aranypinty ff.) |•Befejezett•|

A vers

                                   7.

Az órák után anyának üzentem, hogy Barbbal mentem a belvárosba. Azt mondta, hogy oké, csak sötétedésre érjek haza.
Éppen a belvárosba tartó buszon ültünk. Én belül, Boris kívül. A táskáink az ölünkben, Boris hamradszorra használt buszjegye összemorzsolódva a koszos, fekete táskáján.
- Még sosem voltál benn a belvárosban? - kérdezte.
- Nem. - mondtam az ablakon kinézve. Egyre jobban közeledtünk a kaszinók felé.
- Jaj, jaj babám...- simította meg a hátamat Boris. - Akkor estig is itt leszünk.
- Maximum te. Anyának megígértem, hogy addigra már otthon leszek.
- Addigra bőven otthon leszel. Nem fogsz bajba kerülni Kenzie. - fogta meg a kezemet. - Csak egy kicsit szórakozunk.
- Úgy, mint tegnap? - kérdeztem. A fiú elpirult.
- Látom, hogy élvezted. - hozott engem zavarba. Tényleg nem először csinálja ezt. Isten tudja, hogy hány csaja volt eddig. Lehet, hogy én vagyok a 20 ezalatt a pár év alatt. Az első tudom, hogy nem én voltam. Ez egyértelmű. Kotku előtt is tuti volt valaki.
- Baszki, itt le kéne szállni! - jutott eszembe.
- Mér' is? - kérdezte, miközben álltam fel.
- Nem akarod megmutatni e szép várost? - kérdeztem a jelzőt megnyomva.
- Jah, dehogynem. Bocs, csak másfele volt az agyam. - szedelődszködött össze.
- Valami baj van? - néztem rá, miközben az ajtó melletti csövet fogtam.
- Csak az apámon jár az eszem napok óta. - motyogta.
- Miért? Mi van vele? - kérdeztem aggódva.
- Hozza haza folyamatosan azokat a kis kurvákat valami bárból, vagy mit tudjam én. És félek, hogy kinyír engem vagy Pottert, ha ott van. Mert mindig részegen jön haza. Egyszer Potter majndem sírva fakadt, amikor meglátott összevert arccal.
- Nem mintha én mást tettem volna...
- De ő akkor is egy fiú! - röhögött, miközben leszálltunk a megállóba.
- Fiúknak is lehetnek érzései. - öleltem meg a fiút. - Ha valami baj van, szóljál nekem.
- Oké anyu, megértettem. - nézett le rám, majd a homlokomra egy apró puszit adott. - Akkor először látványosságok?
- Naná! - vigyorogtam.
- Látom ráizgultál erre. Csak nehogy rád jöjjön az öt perc! - ekkor vállba basztam. - Ez a hepped? Hogy vállba ütsz mindig?
- Neked meg a szívás a hepped.
- Ezt megkaptam... - nevetett, majd elindult a buszmegállótól balra.
Elindultunk az "Eiffel torony" felé. Felemnni nem mentünk, mivel rohadt sokan voltak. Utána Vegas legnagyobb kaszinójához mentünk.
- Ez belülről csicsásabb. - mutatott a kivilágított épületre. - Ugye így kell mondani? Csicsás, ugye?
- Igen. - bólintottam.
- Akkor? - nézett rám vágyakozva.
- Megyünk kajálni. - mondtam, mire ujjongni kezdett. Lefotóztam a kaszinót, majd Boris a belváros felé kezdett húzni.
Megálltunk valami hamburgerezőnél.
- Amilyen olcsó, olyan jó! - mondta, amin nevetni kedztem. Beültünk egy kettes asztalhoz, majd mindketten Pepsit kértünk. Én egy dupla sajtburegt kértem, Boris pedig egy csirkeburgert kért.

Sziasztok! Remélem tetszett ez a rész (az előző kettővel együtt)! Csak úgy mondom, hogy hét rész van még hátra és a gyerekkori "emlékeknek" vége van!🤗💗