Into You (Aranypinty ff.) |•Befejezett•|

Az első napok

2.

Egész nyáron csak otthon vagy a kertben voltam Dolly-nál, a tacskó és valami terrier keveréknél. A kistesóim óvodában voltak úgy délig, majd papa elment értük. Anya egy kisboltban kapott munkát eladóként. Eleinte nem akartam megszokni az egyedüllétet, végül augusztus végére már antiszociálisnak neveztem magamat.
Iskolakezdés. Szokásos, menjünk el a könyvekért, ott megkapjuk a tanszer listát, majd menjünk el bevásárolni azokat. A könyveket csak az íróasztalomra letettem, ott porosodtak két hétig. A füzetekkel elvoltam, kipingáltam őket unalmamban.
Az évnyitóra egy fekete csipkés, térdig érő szoknyában és maximum két centis "magassarkúban" mentem el. A hajamat felül összefogtam egy kontyba, alul hagytam, hogy hullámokban omoljon le a hátamra. A szemüvegem egy keveset rontott a kinézetemen, de nem nagyon foglalkoztam vele. Apától kapott, rózsa alakú medálos nyakláncomat, mint minden nap, felvettem és elindultunk.
Az út csendben telt el. Negyed óra alatt kocsikáztunk el az új gimnáziumomhoz. Kívülről egészen fess volt, belül sem volt másképp. Sokan parkoltak le, majd hajtottak el. Anya csak kitett és bejelentette, hogy majd üzenjek neki, ha vége van, mert akkor jön értem.
Kiszálltam a kocsiból, becsaptam az ajtót, majd unottan a bejárat felé vettem az irányt magabiztosan. Viszont volt egy kis gondom. Nem tudtam, hogy hol van a termem. A portás azt mondta, hogy az igazgató elkísér engem, keressem meg az aulában. Az aulában egyetlen nő állt egyhelyben. Valószínűleg ő lesz az.
- Jó napot! - köszöntem. - Elnézést, merre van a 10/A? - kérdeztem.
- Második emelet, 128-ik terem. - mondta mosolyogva. Megköszöntem, majd elindultam a termem felé.
Szinte a felfelé áramló tömeggel mentem. A másodikon eloszlott, majd siettem a 128-ba.
A terembe lépve csupa sápadt és nyúzott fej várt. Nem volt valami szívmelengető. Senki sem volt valami szimpatikus, ezért leültem egy szemüveges srác mellé.
- Szia! - intett egyet.
- Szia! - mondtam.
- Te lennél az új lány, nemde? - kérdezte.
- Hát ezt eltaláltad. - nevettem.
-Theodore Decker. - nyújtotta kezét.
-Mackenzie Jones. - fogtam kezet Theo-val. - Manhattani vagy Theodore?
-Ding-ding-ding. - röhögött.
-Én is. - mondtam.
-Gyerekek! Kezdődik az évnyitó! - jelentette be a néger osztályfőnök.
-De Boris nincsen itt. - mondta Theo.
-

Boris mindig késik Harry. - mondta egy kisminkelt csaj.
-Harry a kurva anyád. - morogta Theo.
-Ne foglalkozz velük Theo. - mondtam. - Minél jobban felbaszod az agyadat, ezt ők látják és tovább csinálják. - veregettem hátba a nálam kisebb termetű fiút, majd csendben elindultunk a színházterembe.
Leültünk a kijelölt helyre, Theo foglalt Borisnak vagy kinek egy széket maga mellé.
-Köszöntjük a kedves diákokat, szülőket és kollégákat! - kezdett bele az igazgató unalmas szövegébe.
Úgy egy fél óra múlva egy hatalmas ajtócsapódás hallatszódott. Pont valaki énekelt. Szinte mindenki, még a színpadon álló fiú is az ajtóban álló személyre pillantott. A göndör hajú fiú gyorsan benyögdécselt Theo mellé, majd szó szerint leesett a székre. Ezek szerint ő Boris.
Az előadáson szerintem nyitott szemmel aludtam. Talán a mellettem lévő lány röfögése, azaz a lélegzetvétele tartott ébren. Szomjas is voltam, de inkább meg sem mozdultam. Theo szépen hátrahajtott fejjel hallgatta a hamis éneklést, Boris pedig szerintem azt sem tudta, hogy minek van itt. Ahogyan én sem.