Into You (Aranypinty ff.) |•Befejezett•|

Blossomék

3.

- A teljes nevem Veronica Blossom. A férjem Victor Blossom, a fiunk Nick Blossom. Szólíts minket a nevünkön Mackenzie! - mosolygott hátranézve Veronica.
- Rendben. - bólintottam az ablakon kinézve. Az Árnyékos Kanyonon mentünk keresztül. Kettő alakot láttam egy fehér esernyő alatt sétálni. Theo és Boris voltak. - Victor, kérlek állj meg! - mondtam. Victor lefékezett, én meg kiszálltam az autóból. - Theo! Boris! - sikongattam boldogan nevüket feléjük gyors tempóban haladva. Boris Theo kezébe nyomta az esernyőt, majd felém futott. Amikor hozzám ért, magához ölelt.
- Mikor foglak újra látni Boris Pavlikovsky? - kérdeztem.
- Fogalmam sincsen Kenzie.- adott egy puszit a homlokomra. - Potter, mit állsz ott ennyire szerencsétlenül? - kérdezte Boris. Theo oda szaladt hozzánk, majd megölelt engem. - Kik ezek?- kérdezte Boris.
- Az új családom. - mondtam. - De ti ketten lesztek a nem vérszerinti bátyáim örökre. - nevettem. - Szeretlek titeket srácok! - öleltem meg mindkettőjüket egyszerre.
- Mi is téged. - mondta Boris. - Pfú de kibaszott nyálasak vagyunk! - röhögött. Victor dudált egyet. - A fuvarod türelmetlen. - jelentette be Boris. Theo elhúzódott tőlünk. - A barátság zóna csessze meg magát. - túrt bele a hajamba magához vonva. Megcsókolt. Ha az utolsó találkozásunkra gondolok, mindig a fiú kiszáradt ajkának csókja jut eszembe. - Menj! - mosolyodott el.
- Sziasztok! - köszöntem el tőlük könnyezve, majd beszálltam az autóba.
Életemben utoljára láttam azt a két jómadarat.
New Yorkba költöztünk, ott pedig egyetemre mentem érettségi után, a New York University-re. A New York Times-nál dolgozom újságíróként.
Nickhez hozzá kellett mennem, miután elvégeztem az egyetemet.A szülők kötelezővé tették. Egy ideig reménykedtem, hogy nem kell, mivel úgy utáltam a mostohabátyámat, mint a szart, de egy idővel megkedveltem őt, az egyetem után összeházasodtunk, akkor voltam 25 éves. Most egy két éves kisfiunk van, Jason.
Nemrég találtak egy holttestet egy new yorki barkácsbolt alagsorában. Túladagolásban halt meg. Velem egyidős férfi volt, szemüvegben, öltönyben, világosbarna, majdnem sötétszőke hajjal. Húszezer Euró volt az asztalra dobva, épp egy levél végét fejezte be. A rendőrök szerint egy régi barátjának írt egy hálaadó levelet. Valami Barney-nak, nem tudják, olvashatatlan volt az írása. Csak annyit tudtak leszűrni, hogy „Jó barátod, Potter".

Ez lett volna Mackenzie szemszöge! Második kötet nem lesz sajnos, máson ügyködök...
Remélem, hogy tetszett!♥