A Gazdag és a Szegény

December 7

Remegve bújtam Noel mögé,aki érdeklődve és aggodva fürkészte az arcom.
-Mi a baj Ayo,mit láttál?-szorosabban bujtam hozzá,mintha eltudnék tünni előle,de a szemem elött megint azok az álmok vannak,mivan,ha egyszer megtörténik?Fhu,idiota Ayo Li,ne gondolj ilyenekre,mert megárt az egészségednek!
Ott van Ő,akiről meséltem,csak meg ne lásson!
-Szoval az a hosszú vörös göndör haju lenne Rou,a természet isten?-válaszul csak bolintottam,azzal elkezdett másfele húzni,de a minden látó szeme pont meglátott minket,elégedett mosollyan idézett elénk indákat,hiába akartam lefagyasztani,egyszerűen nem ment!
-Üdv Ayo,rég láttalak,hova a siettség,és ez ki?Nem lehetsz idegennel,mert veszélybe kerülhetsz!Most azonnal velem jössz,hogy biztonságba légy!-már szóra nyitottam volna a számat,csak mint mindig,Noel megint elsőbséget szerez magának.Várjunk...miket beszélek?!Alig ismerem,de honnan tudom,hogy mindig elsőbbséget szerezz?!Áh,sugárzik rola a nagy hatalom,biztos ezért gondoltam ezt!
-Már bocsáss meg,de erről nem dönthetsz,hogy Ayo hol érzi magát jol és hova menjen,mit csináljon!Ha akart volna,rég megölhetett volna engem vagy elszökhetett volna,de látod,nem tette meg,mert velem akar maradni!
-Milyen magabiztos lettél te ficsur!Nem te vigyáztál rá 1500 éven át keresztül,hanem én és a testvéreim,és ezért én uralkodok rajta,hisz az évszakokon a természet uralkodik!Ne szorakozz velem ember,mert megkeserülöd!
-Állok elébe,Ayot csak a holtestemen keresztül szerzed meg!
-Ezer örömmel nyirlak ki téged!-az indák már kezdtek Noel köré gyűlni,itt már dühömet kiengedve fagyasztottam le,fujtatva ölelem át.
-Rou-san,Noelnek igaza van,én vele akarok maradni,hogy megmutassa,mi is az a szerelem!
-Oh kicsi Ayo,azt én is megbirom mutatni!Elkezdett közeledni,mi hátráltunk,csak az erejét használva magához rántott,állam alá nyulva kényszeritett arra,hogy zöld szemeibe nézzek.Furcsa csillogás volt benne,amit nem tudtam hova tenni,már készült megcsokolni,csak a megmentőm elragadott,együdt futottunk vissza haza(furcsa,már otthonnak nevezem ennyi idő után),de még a távolba hallottam Rou-san kiabálását.
-MÉG EZZEL NINCS VÉGE,AZ ENYÉM VAGY AYO,UGY IS HOZZÁM FOGSZ KERÜLNI!!-haza érve erötlenül rogyok össze,tompán hallom még Noel aggodo kiáltását és beszédét,mielött a sötétség elnyelt volna.

(Noel pov)

Megijedtem,mikor szerelmem erötlenül ájul el,biztos sokk hatása alatt volt.Nem fogom hagyni,hogy az a rohadék elvigye,hisz ez a kicsi törékeny test hozzám tartozik!Ovatosan viszem a szobánkba,de alig,hogy leraktam az ágyra,ő elkezdett nyamnyogni [bocsi ha rosszul irtam *kinosan nevet* szerkesztő],alig hallhatoan mormogott de erre nem számitottam.
-Sz-szeretlek Noel,tanits még sensei!-a szám elé kellet raknom a kezem a hirtelen előtörő örömöt vissza tartva,éreztem,hogy arcomat már az öröm könnyek lepték be.Soha nem mertem gondolni,hogy egy gazdag férfit képes lesz valaki őszintén szeretni,de hát,ő képes erre,hiába nem tud sok mindent a szerelemről.Kicsi Ayo,készülj,mert ma velem fogsz vacsorázni,de ez más vacsora lesz,már előre látom,aztán jöhet a kis meglepetésem!