A Gazdag és a Szegény

December 24(end)

(Noel pov)
Végre karácsony van,de ez most sokkal jobb,mert itt van velem Ayo,meg elméletileg megint jön a "család". Remek,ujjabb őrület,de ha ettől Ayo boldog,akkor legyen!
-Noel,készen vagy a forralt borral?
-Lassan kész,és te kész vagy a kacsával?
-Mindjárt megsül,addig neki állok a desszertnek!
-Nah,de már nekem kész a desszert,amiből mostantol egész évbe és mindörökre falatozhatok!
-Ne bókolj már ennyit szívem,vagy az embereknél igy szokás?
-Na kikérem magamnak,természet isten vagyok!
-Oke,oke,nehéz még hozzá szokni,hogy egy "zöld fülű" a család feje!-annyira jo hallgatni az angyali nevetését,de majd meglásd,leszel boldogabb is,csak várd meg a vacsora végét!Elkeztük egymást kicsit piszkálni,hogy teljen az idő,alig,hogy letette szerelmem az utolsó fogást is,falevelekből kiformálodva megjelent Dennys két szatyorral,az egyiket félmosollyal Ayonak adta,a másikat meg nekem.Őszintén,meglepődtem,amit ő észre véve kuncogni kezdett,amit Ayo nagy szemekkel nézett.
-Tudom Ayo-kun,nem nagyon szeretek nevetni,de most ebbe a pár napba történt egy két dolog,ami boldoggá tett!Többiek hol vannak?-kicsim már válaszolni készült,mikor a virág szirom és a fénysugár eggyütesbe megérkezett Mark és Rin.
-Kicsikéim,megjöttünk ajándékokkal,na hol a kajcsi?
-Szerbusz Rin-san,nem is te lennél,ha nem a kaja érdekelne azonnal,tiszta éhen járó vagy!-mondta Ayo nevetve,amit a többiek is követtek,Rin kipirult arcal ment oda Dennyshez,akit MEGCSOKOLT?!Áh,szóval ezért van feloldodva,mert megtalálta az igaz szerelem!Na de ne huzzuk az időt,idelye lenne vacsorázni!Az asztalnál mindenki jo izűen beszélgetett,nevettünk,jol éreztük magunkat.
-Dennyske,olyan jol laktam,hogy már fáj egy picit a pocim,adsz rá puszit?
-ELMENT A JÓZAN ESZED?!ITT MÁSOK IS VANNAK,ADDIG HŰSD LE MAGAD!De nyugi,a szentélyünkbe le fogod adni a plussz kilokat,gondoskodok róla!-szegény nyár teljesen elpirult,az ősz csak tovább itta italát.
-Na testvéreim,fáradjunk kijebb,Ayo,most jön a te ajándékod!-mindenki szélsebesen kiment,a kis Ayom meg kipirult arcal ballagott ki az udvara.Kiérve az állát a föld súrolgatta,a feldíszitett karácsony fa körül rózsa szirmok,gyertyák voltak elhelyezve,ezzel romantikusabbá téve az egészet.Na de itt az idő,most jön az est fénypontja!Ingemből előkaptam a pici ékszeres dobozt,széles mosollyal az arcomon térdelek le elé.Szája elé rakja a kezét,zavarba jött közbe furcsán nézett.
Nos,tudom nem ismerjük régóta egymást,de őszintén,már régóta rajongtam érted,minden télen,minden karácsonykor abba reménykedtem,a többi isten mellet te is felbukkansz.De mikor megtaláltalak,meginditottál bennem egy érzést ami picit szokatlan volt,már akkor éreztem,hogy a sors össze köt minket.Imátkoztam azért,hogy ne szökj meg,hogy soha se lássalak sirni többet csak mosolyogni,hogy belém szeress.És most itt térdelek elötted,-e gyűrűvel lepecsételve életünket!Mond,leszel hitves társam a további több ezer éven át,átvészeljük együdt a gyötrelmeket,nevetünk együdt,rám bizod magad?-már sírt a meghatotságtol,a többiek drukkolva bátoritották az igenre,de ez az ő döntése.
-Bevallom,először féltem tőled,de miután gyengéden bántál velem,miután megvigasztaltál,eljezdtem irántad érezni valamit,de mikor Rou elrabolt,biztossá vált,hogy téged szetetlek,ezért igent mondok!-mindenki ujjongni kezdett,tapsolni,Mark és Rin el is sírta magát.
-Én meg ezt szeretném adni,tudom apró,de remélem tetszeni fog!-két nyakláncot kivett a zsebéből,az egyiket felém nyújtva ámulattal bámultam a hopelyhet.
-Ez egy jégkristály ami csak akkor olvad el,mikor elveszítesz,ez jelképezi a szerelmünket,együdt törhetetlenek vagyunk de ha az egyik fél eltűnik,elveszti erelyét.-heves csókba részesítettem,ezek után mindenki átadta egymás ajándékát,végül az esküvő időpont lebeszélése után mindenki elment.Itt kezdődik igazán a mi kis történetünk,egy szép karácsonyi estén,ami örök emléket hagy további életünkre,elszakithatatlan láncá kovácsolva.

Csak múltak a napok,honapok,évek,az istenek már egy kis családdá hangolodva élünk a többi testvéreinkel,Mark összejött Kensīvel,Dennys egy pászor ki akarja nyírni Rint,de attol még teljes szívéből szereti,emelett mindenki abba reménykedik,hogy Rou is egyszer újra köztük lehet és ooyan lenne,mint régen.
Szóval igy alakult a Gazdag és a Szegény meséje,nem számit a rang,a vagyon,hisz a szerelem nem válogat,mindenki más,de belül egy mindenki.

The end