* ahh reader chan én. like rlly. sírhatnékom van. de nincs egy jinem, hogy boldoggá tegyen :c *
* igyekszem elhagyni ezt a baristás dolgot, hogy minden részemben kb. reader channak ez a munkája, de hát nekem is suli mellett so, de elhagyom na, már engem idegesít, XD *
* btw aki akarja mesélhetek a kávézásról kicsit ^^ mármint, ha érdekel titeket milyen igazi kávézóban tolni és nem a mccaféban XD ahh, bambam felvehetne az övébe, sokkal jobb latte artot tolok már, mint a beosztottjai *
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Jinnel megbeszéltétek, hogy munka után átmész hozzá és együtt töltitek az éjszakát. Viszont, semmi kedved nem volt ehhez már a nap végére, de mivel nem látjátok túl sűrűn egymást, úgy döntöttél nem szalasztod el a lehetőséget, hogy vele legyél, még ha nagyon rosszul is érzed magad lelkileg.
"AHHHHH, JAGIYAAA" köszöntött vidáman, amint beléptél apartmanjába, s megölelt. Kezeibe vette arcodat és puszikat lehelt minden egyes porcikádra.
"Ahh, hagyd abba.." húztad félmosolyra a szádat szomorkásan, majd neki kezdtél levetni vizes kabátodat, amiben egyből segítségedre sietett.
"Ohh" illetődött meg, szemei pedig kikerekedtek, mikor rád nézett. "Mi a baj?"
"Rossz nap.. melóban.." sóhajtottál fel frusztráltan.
"Ahh, sajnálom, Jagi" biggyesztette le ajkait. "Tudom mitől lenne jó. A kedvenc levesedet csináltam!"
Mosolyogva bólogatott, kézen fogott és a konyhába invitált. Megterített az asztalon, majd eléd tette a forró ételt. Csillogó szemekkel néztél a levesedre, majd rá.
"Ahhh, mennyei az illataa!" mondtad teljesen meghatva.
"Ugye? A világ leghelyesebb arcával rendelkező ember, tudja mit szeret az ő Jagiyája!" vigyorodott el, aminek köszönhetően halovány mosolyt ejtettél.
Neki láttatok, majd rád nézett.
"Szóval, mi történt?"
"Ahh, semmi. A szokásos cseszegetés. Olyan dolgokért vagyok lecseszve, amit nem is én csináltam.. utálom a főnökömet, reggel köszönni sem tud, csak elmondja, hogy mit kéne csinálnom.." panaszoltad el a történteket neki, amit ő figyelmesen követett végig.
"Nem azt mondtad róla, hogy annyira nincs élete, hogy ebben leli az örömét? Hogy szívathat?"
"Így volt, csak már kezdem kissé unni... szeretem a többieket, akikkel dolgozom, hiszen a barátaim, de csak vele van bajom.."
"Talán meg kéne vitatnod vele ezt a dolgot, nem gondolod? Nem akarlak így látni.. ilyen szomorúnak."
"Tudod jól, hogy általában jól bírom a nyomást, csupán most érzékenyebb vagyok a kelleténél és jobban is aggódom. A suliban sincsenek mostanában olyan jó eredményeim.." bökted ki szomorkásan, s abba hagytad a leves kanalazását.
Magad elé bámultál, és megparancsoltad magadnak legbelül, hogy nem sírhatsz. Nem sírhatod el magad. Nem hagyhatod, hogy aggódjon miattad... Az érzéseid viszont erősebbeknek bizonyultak, annyira feldúltnak érezted magad, hogy sírva fakadtál, keservesen.
Hátra húztad széked, kinyújtottad kezeid, ezzel jelezve, hogy emeljen fel. Jin az ölébe emelt és az ágyig vonszolt. Ott eldőlt veled és szorosan ölelgetett és puszilgatott.
"Sshhhh.."
"Sajnálom.. nem akartam elrontani ezt az estét."
"Ahh, ne kérj bocsánatot, mert rosszul érzed magad. Nincs semmi baj, én itt vagyok. Minden rendbe jön, ez most csak egy átmeneti állapot. Még az olyan erős embereknek is, mint te, néha kell ilyen.. ha nem bírod ezt az egészet a munkahelyeden, tedd szóvá, vagy ne tedd. Hagyd ott vagy ne. Mindegy. A lényeg, hogy neked jó legyen és én itt leszek és támogatlak. Ahogy a sulis dolgokban. Segítek. Megoldjuk, együtt" nyugtatott Jin szavaival.
"Szeretlek."
"Én is, Jagiya" mondta, s adott orrodra egy puszit. "Különben is.."
"Hm?"
"Ugye nem akarsz olyan lenni, mint egy szomorú csésze kávé?"
"Tessék?"
"Tudod hogy hívják az olyat?"
"Hogyan?"
"DEPRESSZÓ!" mondta ki, s végül egyszerre nevettetek fel.
"Ahhhhh, ez annyira rossz volt.." jegyezted meg, de még így is kuncogtál ezen a béna viccen.
"A vicceim jók, kikérem magamnak."
"Jó, jó. Szerencsés vagyok, hogy a világ leghelyesebb arca mellett pihentethetem az én csúnya képemet.."
"HA MÉG EGYSZER ÍGY BESZÉLSZ MAGADRÓL, NEM SZÓLOK HOZZÁD ÉS NEM FŐZÖK NEKED!" váltott át szigorúba, egyből felvette komoly arcát, ami annyira aranyos volt, hogy nem bírtad ki idióta vigyorgás nélkül.
"Rendben, rendben. Sajnálom."
"Szóval.. mi is vagy te?"
"Depresszó?"
Jin fáradt arckifejezéssel illetett.
"Nem ér felhasználni ellenem a vicceimet. Szóval.. gyö..."
"Gyöngy? Egy gyöngy vagyok?"
"Gyönyö..."
"Gyönyörű vagy?"
"NEM, TE VAGY AZ!"
"NEM, MERT TE, JIN!"
"NEM, MERT TE!"
"NEM MERT TEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!"
És ez ment egészen egy óráig, amíg bele nem fáradtatok és elaludtatok végül.
