Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
"EDDIG NEM TUDTAD, DE MOST MEGTUDOD, MI AZ A SZOBAFOGSÁG!" kiáltott rád dühösen az apukád, Felix, miután későn értél haza.
"Ugyan már, apa! Csak kétszer hívtál fel!"
"KÉTSZER VETTED ÉSZRE ÉS NEM VETTED FEL, NEM IGAZ?"
"KI AZ A PSZICHOPATA AKI HARMINCSZOR HÍVJA FEL A GYEREKÉT?"
"AZ, AKI NEM BÍZIK BENNE!"
"NEM BÍZOL BENNEM? HÁT, JÓ TUDNI, APA!"
"Haza értél időben?"
"NEM!"
"Akkor?"
"TSK, UTÁLLAK!" sipítoztad feldúltan és a szobádba rohantál.
Annyira nevetséges sokszor, ahogyan viselkedik és hogy túlságosan is félt. Másnap persze várta volna, hogy bocsánatot kérj a viselkedésedért, de a másik apukádhoz mentél, Changbinhoz, aki épp valami dalszövegen ügyködött.
"Apaaaaa..." kezdtél bele, s ártatlanul bámultál rá.
"Igen?"
"Elmehetek ma moziba, ugye?"
"Hát persze, prücsök.."
Vigyorogva sétáltál kifelé, mire Felix megállított.
"HOVÁ, HOVÁ?"
"Moziba!"
"Na, de.. szobafogsá-"
"Apa megengedte" kacsintottál rá, s kiléptél az ajtón mire Felix idegességében majdnem felrobbant.
