Csak egy érintés •Befejezett•

20. Fejezet

Lassan ülök fel puha és meleg ágyamban és nézek ki az ablakon. Mindent hó borít. Mélyet szippantok a levegőbe, s megérzem azt a kellemes illatot, mit az év ezen szakaszán mindig. Mosoly kúszik ajkaimra, hiszen imádom a fahéj és a gyömbér összevegyült aromáját. 

Magam mellé tekintek, hirtelen magányosan kezdem érezni magam. Körbe nézek a szobámban, de nincs sehol csak a hűlt helye tátong mellettem. Nagyot sóhajtok, majd talpam a hideg földre helyezem és elindulok a fürdő felé, hogy kissé összeszedjem magam, hisz egy fontos ünnep van ma: Karácsony.

Vízzel áztatott ujjaim tincseim közé vezetem, ezzel egy kicsit megigazítva kusza hajam, mit sikeresen elaludtam. Belenézek a tükörbe és lassan végig simítok arcbőrömön; már kevésbé pompázik a lila foltok takarásában. 

Szekrényem elé sétálva gondolkodóba esem, hogy mit is vehetnék fel e csodás alkalomra, ám hamar észreveszem a nekem szánt ruhát, mi a forgószékemre van kiterítve. Mosolyom csak növekszik, hisz tudom Nate megint gondolt rám, mint mindig. Felsőtestemet egy halvány rózsaszín ing takarja, még lábamon egy egyszerű fekete farmer feszít. Ügyetlen mozdulatokkal ugyan, de sikerül végül azt a nyakkendőt a nyakamba kötni, mit még Jessetől kaptam az egyik születésnapomra: egy egyszerű, mégis csodálatos nyakkendő, min apró ezüstös csillagok ragyognak sötét alapon. Egy utolsó pillantást vettek magamra a tükörbe nézve, majd egy nagy levegőt veszek. 

Halkan osonok ki szobámból, még csak véletlenül se zavarjam meg a földszinten nyüzsgő embereket, kik rám várnak. Az illatok pedig egyre erősebbek és erősebbek lesznek, ahogy lejjebb és lejjebb haladok a fenyőből készült lépcsőfokokon.

Hallom a dalt, mi beteríti az egész nappalit. Minden ragyog, az égő sorok fény tánca, mintha ritmusra mozogna a hanggal. Azzal a hanggal, mi kellemesen, mégis mélyen csilingel és szól egyszerre az énekkel. 

Már csak egy lépcső fok; ott állok a szoba bejáratánál. 

S száll az ének, ajkai serényen mozognak, még torkából felszakadnak az angyali hangok. Minden ünnepi színekben pompázik, és csak most látom, hogy a fenyő az egyik legszebb színben fog tündökölni: Ezüst.

Ezüst, akárcsak az Ő gyönyörű szeme, mit felébredésemkor először megláttam. Hangja, mi talán már akkor utat tört elmémbe, mikor még egy másik, ismeretlen világban jártam. Ám most ismét rám néz fényben úszó szemeivel, szája széles mosolyra húzódik még engem bámul, s én szinte elveszek benne. Minden megszűnik körülöttünk és most csak mi létezünk.

Akárcsak az első találkozásunkkor. 

** ** ** **

Kezemben a szürkén csillogó szalagokkal bajlódok, mi egy igen nehéz harcnak bizonyul, ám hamar segítséget kapok Adelaidetől, ki egy mosollyal az arcán segédkezik nekem. 

Mindent beborít az édes sütemény illat, mit Nate és Jesse készít a konyhába, s ahol néha egy-egy vicces jelenet játszódik le. Mindent beborít a sárga fény, míg kint a hó lep el mindent és burkolja fehérségbe a tájat. Egy sejtelmes mosoly terül szét arcomon, ahogy visszagondolok az első hóesésre, amit itt éltem meg a kanapén, az én kis tündéremmel együtt. 

S most mintha a rejtett kívánságom valóra válna, meghallom a lépcső halk reccsenését, mire egyből oda kapom tekintetem. 

Nem szólok, csak nézem Őt. Smaragd és kék színben vegyült íriszei tökéletesen visszaverik a csillogó fényeket, és egy fajta táncot járnak.