Kávészünet☕

Élő adás 2/2

- Hello, hello, még mindig én vagyok! Köszönöm azoknak, akik nem mentek el, és köreinkben köszönthetem őket. Itt vagyunk a Kávészünet második felvonásában, a szereplőket ismeritek, imádjátok, és most azért ülnek itt, hogy jobban megismerjétek őket! Valamint az eddigi szereplőinkhez érkezett még egy kisasszony, aki nem más, mint Ji Yeon, a még mindig futó Kapcsolatból, nagy tapsot neki! - mutatott a lány felé, aki kipirult arccal integetett a nézőknek, elvégre sietnie kellett, hogy ideérjen, ezért eléggé elfáradt. - Meséljetek! - csapott le rögtön Taehyungékra, akik a hirtelen jött behatás miatt szinte összerezzentek. A lepel alatt egy kicsit mindenki félt ettől a bemondótól, mivel olyan jellemet mutatott, amilyeneket egy pszichopata szokott. - A ti kapcsolatotok eléggé érdekesen indult. - mutatott Taehyung és Jun felé.

- Alapból egy nagyon félénk természetnek írnám le magam, ezért könnyű volt eljátszani a megszeppent középiskolást, illetve a halálra rémült lányt. - kezdett bele Jun.

- Nekem pedig pont ezért volt könnyű dolgom. Bár a kényes részeknél mi is szenvedtünk egy sort, mivel a szöveg szerint neki kellett volna rám vetnie magát, de ez sose akart összejönni. De így visszagondolva jó kis baki parádét csaptunk belőle. - nézett vigyorogva a lányra, aki egyetértően bólintott.

- Nem volt lealacsonyító a vége, hogy meg kell halnod? - kérdezett rá a bemondó, Jun azonban meglágyult arccal rázta meg fejét.

- Egyáltalán nem. Az alap történetben a Jun naplója, illetve a Taehyung válasza nem is volt benne, ez az én személyes kérésem volt, mivel el szerettem volna mondani a nézőknek a gondolataimat. Ami abban benne van, az az igazi véleményem. Ennek így kellett lennie, elvégre annyi sablon sztori van, hogy a lány olyanná vált, mint a férfi, hogy együtt legyenek.

- Így van. Egy igazi kis ötletgyárral volt dolgom. - karolta át a lányt Tae, majd magához húzta, hogy egy puszit nyomjon a fejére, amit Jun mosolyogva fogadott.

- Jut eszembe Doktor Úr! - a bemondó megnevezése által, Taehyung máris tudta, melyik történethez fog kapcsolódni a kérdés. - MoRa kisasszony merre van?

- Oh. - görbültek le ajkai. - Nem tudott eljönni. Pár napja tüdőgyulladásban szenved, de megígérte, hogy nézni fog minket.

- Innen is köszöntjük őt! - intett a kamerába a bemondó, majd vele együtt az összes szereplő, elvégre mindenki szerette a lányt. - Pedig milyen szép pár voltatok.

- Nos igen, amolyan kiegészítő. Vele csakis azért volt rizikósabb dolgozni, mert bár hihetetlen jó színész, egy sima ,,szép vagy ma" kijelentéstől pipacs színűre vált az arca, így egyes jeleneteket rongyosra kellett vennünk, hogy ne legyen látható a pirulása.

- Ahogy észrevettem, te egy amolyan jó barát szerepet kaptál az egyes történetekben. - foglalta össze.

- Így van. Én voltam Lisa gyerekkori barátja, ahogy Jiminnek is, aki megmentett a nyomortól, valamint Jungkooknak is, elvégre kellett mellé egy idősebb, nehogy a végén rossz oldalon fogja meg a pisztolyt. - sorolta fel a szerepeit.

- Mi vagyok én, hogy ne tudnám, hogyan kell egy olyat fogni?! - háborodott fel a fiatalabb.

- Bocsi Kookie, de láttam a fejed, mikor az első napon olvastad a szöveget. - nevette el magát Taehyung, Jungkook pedig csak elfordult tőle, azt pufogva, hogy ez nem is így volt.

- Az csakis a morbid részek miatt volt. - próbálta kimenteni magát. - Én egyáltalán nem vagyok ilyen!

- Ezek szerint, az volt a legnehezebb jelenet. - szűrte le a lényeget a bemondó, és már nézte volna meg a következő felírt sorokat, ha Jungkook nem rázza meg a fejét tiltakozva.