Zombie Apocalypse [BEFEJEZETT]

17.

Mikor felkeltünk,reggeliztunk(csupa egészséges kaját),beszálltunk a kocsiba és útnak indultunk.Ashley jól leszidta Camet amiért ilyen makacs volt,engem pedig szorosan átölelt.
Shawn vezetett,így nyugodtan Cam vállára tudtam hajtani a fejem.
Végre minden rendben van.

Aha,gondoltam.

1órával később Shawn lefékezett,mert megállt előttünk egy hatalmas terepjáró autó.Két torony magasságú 40-es éveikben járó férfiak léptek ki a kocsiból,majd fegyvereikkel a kezükben kiráncigáltak minket az autóból.Egyikünk sem mert megszólalni.Cam megfogta a kezem,s megszorította ilyen "nemleszsemmibaj" gondolattal.

Az egyik szakállas férfi megszólalt.

-Ha egyikőtök is szökni próbál,annak szétloccsantom az agyát.Világos?-húzta fel szemöldökét,hogy még ijesztőbbnek tűnjön.
Nagyot nyelve bólintottam,ahogy a többiek is.

-Most pedig várunk-szólalt meg a másik fickó,kinek nem volt haj a fején.Ő lesz a Kopasz,a másik pedig a Psycho.

-Mire?-kérdezte elcsukló hangon Andy.
Én biztos nem mertem voltam megkérdezni.

Psycho Andy elé lépett.

-Hamarosan megtudod,Barom-mondta,majd elnevette magát.

Andy lesütött szemekkel bámult a cipőjére.Kíváncsi vagyok,hogy mégis mi a fenére várunk,de nem merem megkérdezni,félek,hogy agyonlő.

Kérdésemre pár perc múlva megkaptam a választ.Mégegy terepjáró kocsi hajtott elénk,amiből két srác lépett elő,fegyverekkel a kezükben.
Kopasz elkapta Tina kezét,majd ráncigálni kezdte a kocsi felé.Andy segíteni próbált,de Psycho a fejéhez tartotta a fegyvert.

-Egy rossz mozdulat és halott vagy-suttogta,de mégis úgy tűnt,mintha kiáltva mondta volna.Andy nagyot sóhajtott,majd megpróbált higgadt maradni.

Miután Tinát berakta a kocsiba,Kopasz Shawnt is ráncigálni kezdte a kocsi felé.

-Egyedül is odatalálok-morogta az orra alatt Shawn,mire Kopasz kezét lendítette,majd egy csattanás.
Shawn az arcához kapott.Ijedten kaptam szám elé a kezem.

-Indulás!-kiáltotta,majd bedobta Shawnt is Tina mellé a kocsiba.

Shawnhoz és Tinához még Cam társult,aki idegesen az ujjait tördelte.

-Dobjátok be ezeket a barmokat is,a táborban találkozunk-mutatott ránk Psycho,majd beült a kocsiba és elhajtott.

-Üljetek be-nézett ránk egy tőlünk pár évvel idősebb fiú,aki nem tűnt olyan szigorúnak.

Hallgattunk rá,beszálltunk a terepjáróba.
Ashley tenyerébe temette az arcát és szipogott.Andy az ablakon bámult kifelé.Ketté lettünk szakítva.Most mit fognak velünk csinálni?
Tettem egy próbát és megkérdeztem a fiútól.

-Mit fogtok velünk csinálni?-erre Ash felkapta a fejét és aggódó tekintettel nézett rám.

-Hamarosan kiderül-válaszolt a másik aki már jóval idősebb volt,mint a fiú.

-Ha a barátaimnak bármi baja is lesz...

-Akkor?-kérdezte a fiú.

-Megöllek titeket-el sem hittem,hogy kimondtam.

Az idősebb elnevette magát,a fiatalabb némán vezetett tovább.

***

Egy hatalmas kapuhoz értünk.Az idősebb kilépett,majd bepötyögött valamit,gondolom a jelszót,mire a kapu hangos zörrenéssel kinyílt.

Hatalmas épületek mellett mentünk el.Az emberek fájdalmas arcal meredtek ránk,majd álltak odébb,mivel a fiú dudált egyet.
Jobboldalt egy kertet vettem észre,ahol nagyban kapáltak.Nem messze egy istálló volt benne lovakkal.

Egy parkolóban álltunk meg.
Mindannyian a többieket kerestük,de nem láttuk őket.

-Ho...Hol vannak?-néztem a fiatalabb szemébe.

-Nem tudom.

-Ian-közeledett egy kövér férfi,kinek száján gúnyos mosoly virított.

-Főnök-bólintott a fiú.Szóval Iannek hívják.

-Ezek azok a barmok?-mért végig a fickó.Ha nem félnék tőle,tuti behúztam volna neki egyet.És mi ez a barmozás?Nem vagyunk barmok!

-Van rendes nevünk is-szólalt meg Ashley.

-Kedvellek-csapott Ash orrára-Vidd ezeket a cellába-utasította Iant.

-Ahogy akarja,Főnök-felelte Ian,majd beléptünk az épületbe.
Emberekek pillantottunk meg a földön heverve,véresen.Egy magas férfi fogott egy korbácsot és a földön fekvő emberekre csapott.

-Miért bántják őket?-kaptam el Ian karját,aki lerázta magáról a kezem.

-Nem kérdezünk,hanem megyünk-válaszolta.

Egyre többen sikítanak és könyörögnek,hogy hagyják abba.

-Ezt te élvezed?-léptem a srác elé-Embereket kínoznak és te nem érzel egy cseppnyi együttérzést sem?-akadtam ki.Nem félek tőle,legalábbis ezt mondogatom magamban.

-Nem.

Az alagsorba érve,hangos kiáltások és sírások hangja keveredett egymással.Ezt nem bírom tovább!Ian bedobott minket az egyik cellába.Mielőtt elment volna hozzám fordult,mélyen a szemebe nézett és megszólalt.

-Sajnálom-ennyit mondott és már távozott is.Az ajtó hangos csattanással bezáródott én pedig lecsúsztam a földre és kitört belőlem a zokogás.