Zombie Apocalypse [BEFEJEZETT]

43.

Hiába mondod a jövőnek,hogy Stop.
Nincs Rewind gomb,nem tudod visszatekerni a múltat...

Jelenleg egy kisbuszon ülok a barátaimmal,akik próbálnak egy kis életet lehelni belém.Egy erőltetett mosollyal a hajamba túrok,s letörlöm szememből az egyre többször legördülő könnycseppeket.
Majd' belahalok a tudatba,hogy Cam meghalt.Próbálok erősnek tűnni,de nem megy...

Tovább kell lépnünk.Főleg nekem.

Úticélunk Jefferson City,ami Topekától 6 és fél órányira van.

-Tudom,hogy rossz-tette kezét vállamra,Ian-Tudom mennyire fontos volt neked,de Luc.Meghalt.Tovább kell lépned.Lépnünk.Szerinted azt akarná,hogy itt búslakodj miatta?A levélben is leírta,hogy azt szeretné,ha mindannyian szerencsésen megérkeznénk a menedékbe-kezével feljebb emelte az állam-Erősnek kell lenned.Jelen helyzetben muszáj!-kezét végigsimította az arcomon.Beleremegtem érintésébe.

Nem mondtam semmit.A vállára hajtva fejem sírni kezdtem.Újból.

-Nyugodj meg,Luc.Minden rendben lesz.Szépen eljutunk Yorkba,ahol a szüleitekkel lehettek,én pedig az öcsémmel.

Nem szerettem volna tapintatlan lenni,de szerettem volna tudni,hogy mi történt a szüleivel.

-A szüleid hol vannak?

Ian sóhajtott egyet.

-Anyám meghalt egy autóbalesetben.Apámról pedig már évek óta nem hallottam.

-Sajnálom.

-Tudod...Anyám volt régen a mentorom.Azt mondta "bármit megtehetsz,ha igazán elhatározod magad!Ha lusta vagy,akkor elbuksz.De ha tényleg elhatározod és megküzdesz érte,akkor bármit elérhetsz."

-Én ebben nem hiszek-ráztam a fejem-Hiába határozom magam el,ha a körülöttem lévő emberek negatív és sértő szavakkal illetnek.Eddig bármit csináltam,utáltak.Én voltam a rossz mindenki szemében.Néha a saját apám szemében is.

-Luc szard már le,hogy ki mit gondol rólad!Téged ne érdekeljen más véleménye.Ha te tudod magadról,hogy jól csináltál valamit,akkor hidd is el!Szerintem meg téged nem lehet nem szeretni-mosolygott-Az egész csapat imád.Mondjuk én az elején utáltalak-nevetett.

-De miééért?-kérdeztem nevetve.
Megtört a jég.Elnevettem magam.Ian Hardingnak sikerült megnevettetnie a legszomorúbb pillanatomban.

-Idegesítettél-vont vállat.

-Mivel?-bokszoltam a vállába.

-Azzal idegesítettél,mikor folyton visszaszóltál nekem a komor tekintetem ellenére.Nem féltél tőlem,ami fura volt és egyben félelmetes.Féltem,hogy érzéseket fogok irántad táplálni-mosolygott-Sajnálom,hogy sokszor olyan bunkó geci voltam veled...Mikor Joseph meghalt,teljesen összezuhantam.Neked köszönhetem,hogy még mindig az élők között vagyok-szorította meg a kezem-Szóval.Kösz-mosolygott.

-Ez egy szerelmi vallomás volt?-kötekedtem.

-Nem.Ez egy köszönöm,hogy vagy nekem vallomás volt-nézett mélyen a szemembe,amitől éreztem,hogy elpirulok-Egyébként tetszik a színed.Szép vörös.Izgató-suttogta,mire kitört belőlem a nevetés.

-Hülye vagy!-nevettem.

Pár óra múlva megérkezünk Jefferson Citybe.Mint minden város,ez is elhagyhatott volt.
Tina kíváncsi volt az Old Courthousera,így mindannyian kiszálltunk a kisbuszból és megcsodáltuk az épületet.

-Ha lenne telóm,most csinálhatnánk egy selfiet-húzta száját,Ash-Tudjátok mit?Miért nem megyünk be egy házba és lopunk el pár cuccot?-húzta ördögi mosolyra száját.

-Jézus!Nem!-mondtam,de a többiek beleegyeztek,szóval mindegy-Jó-sóhajtottam.

-Kúúúl-röhögött,Shawn és átölelte barátnőjét,majd megcsókolta.

A tegnapi majdnem csókra gondoltam.Miért mondta azt,hogy nem szerelmi vallomás volt,ha tegnap majdnem megcsókolt?

-Lucy.Jössz már?-kiáltott hátra,Alex-Ne maradj le!

-Oké!-mondtam.

******

-Ti hülyék vagytok?-meredtem a fiúkra,akik leültek a fotelba és a sötét tv-t kezdték szuggerálni,hátha bekapcsol-Oké.Hivatlosan is betegek vagytok.

-Úristen!Lucy.Nézd milyen aranyos!-nyomott a kezembe egy képet,amin egy 10 éves kisfiú öleli az anyját-Most mondd,hogy nem zabálnivaló!-csillogtak,Ash szemei-Szerinted mi lett vele?-szomorodott el-Kóborló lett belőle?

-Nem tu...-kezdtem,de Tina visítása miatt abbahagytam-Tina!Mi történt?-kiáltottam és már rohantam is az emeletre,Ashhal a nyomomban.

Tina az ágyon állt,ijedt tekintettel és egy serpenyővel a kezében,amit az előtte álló kisfiú felé tartott.

-Ez...Ő?-kérdezte,Ash a sírás határán.

-Attól tartok...Igen-nyögtem ki.

-Segítsetek már!-kiáltotta,Tina.

-Oldalra!-lépett be a szobába,Taio egy nyíllal a kezében-Tina húzódj oldalra!

-Megőrültél?-akadt ki,Ash-Nem ölheted meg!-mondta könnyes szemmel.

-Vagy ő vagy a barátnőd hal meg-felelte komoran,Taio.

Ash sírni kezdett.Taio nem habozott.Egy nyílvesszőt lőtt a kisfiú fejébe,amitől a fiú összecsuklott és a földre zuhant.

-Szedjetek össze pár túlélésre való cuccot!-parancsolta,Taio-És nem sminkre gondoltam-forgatta szemeit,amitől ideges lettem.

-Nem szokásunk sminkelni magunkat!

-Látszik-felelte gúnyosan-Na.Siessetek!

Mit képzel ez a fiú magáról?Örüljön,hogy befogadtuk a csapatba.

Találatunk pár táskát,amibe pakoltunk:késeket,orvosságokat,ruhákat.

Kaját,majd megállunk csenni (?) valahol.

Beültünk a kisbuszba.Most Andy vezetett,mivel idefele Alex ült a volán mögött.Indulás Springfieldbe!