Zombie Apocalypse [BEFEJEZETT]

38.

Az erdőbe érve megbeszéltük,hogy ki kivel fog menni portyázni.Én Iannel lettem beosztva,egy barna hajú lány,Ariana egy fiúval(nevét sajnos nem tudom)és egy katonával.Miután a kopasz katona megértette mindenkivel a szabályokat,végre elindultunk portyázni.Mikor hallótávolságra kerültünk a többiektől,úgy döntöttem,hogy kicsit faggatni kezdem,Iant.

-Rendesen hallom ahogy kattognak a kerekeid-röhögött-Vigyázz!-hirtelen elkomolyodott-Figyelj hová lépsz!Egy reccsenés és a kóborlók már itt is lesznek-mondta szigorúan-Gondolom nem szeretnél a földön feküdni,holtan?-kérdezte a szemebe nézve,amitől kisebb gombóc keletkezett a torkomban.

-Nem-húztam a szám-Ian,várj!-kaptam el a kezét-Az elejétől kezdve játszottál velem?Vagyis velünk?-gyorsan kijavítottam magam-A csapattal?

Ian a hajába túrt,amit a szellő össze-vissza kezdet borzolni,majd megszólalt.Egy lépést előre lépett.Az orrunk már majdnem összeért.A szívem egyre gyorsabban kezdett dobogni.Félő volt,hogy kiugrik.Miért van még mindig ilyen hatással rám,Ian?

-Sosem játszottam veled.Lucy,emlékszel,mit mondtam azon az estén,mikor Joseph meghalt?-lépett a hátam mögé.Lágyan a nyakamba lehelte a szavakat,amik kezdtek megbolondítani.Visszaemlékeztem arra a tragikus estére...
Azt hiszem akkor láttam,Iant először sírni-A szívemre helyeztem,apró tenyered.Hallottad,ahogy dobog a szívem én pedig,azt mondtam,hogy amíg dobog a szívem addig mindentől és mindenkitől megfoglak védeni.És ezt komolyan mondtam-lehelete már csikizte a nyakam,ezért elhúzódtam.

-Ian...-könnyek szöktek a szemembe-Miért csináltad ezt?Miért színészkedtél?Mond,miért volt jó neked,hogy idehoztak minket?Ez talán rosszabb,mint az első tábor.Ott ismertelek meg.Utánna kedves voltál...Törődő,vicces,kedves.Most meg rád sem ismerek.Az egész életed egy sorozat,amit folyton néznem kell,hogy megértsem a részeket,amik a  Te esetedben,nagyon bonyolultak.Miért csinálod ezt?-tártam szét a karom-Válaszokat akarod,Ian.Most.Nem később.Most!-töröltem le a könnyeimet.

-Válaszokat akarsz?Jó.Megkapod,de nem most.Jelenleg az a fontos,hogy helyrehozzam a hibámat-nézett a távolba,majd az égre-Nemsokára esni fog.

-Ezt a tudományos megfigyelést!-röhögtem kínosan.

-Egy kóborló van a hátad mögött-nézett a hátam mögé.

-Nagyon vicces-sziszegtem-I...Á!-kiáltottam ijedten.
Tényleg egy éhes,fogatlan,büdös kóborló állt a hátam mögött,aki a piszkos ujjait a vállamra helyezte.Előkaptam késem és fejen szúrtam.Ian csak állt ott magának.

-Köszönöm a segítséget!-morogtam.

-Ugyan,Lucy!Ne mondd azt,hogy én nem szóltam-röhögött-Na.Gyere!Nemsokára itt lesz az összes.Miattad-suttogta.

Grimaszolva lépkedtem utánna.A többiek szerencsére fogtak nyulat,úgyhogy visszaindultunk a táborba.Ian egy fintorral az arcán,elkísért,majd mielőtt bedobott volna a cellába,a fülemhez hajolt.

-93216-suttogta,majd szó szerint bedobott a cellába.

He?Miért jegyezzem meg?
Leültem az ágyámra,s tenyerembe temetett fejjel gondolkodtam.Vajon mit tervez,Ian?

Sziasztok!Visszatértem.Nagyon sajnálom,hogy ilyen későn hoztam részt...Remélem megértitek!És remélem még mindig érdekel titeket a storym.Főleg,hogy most mi lesz Lucyval és a többiekkel.
Vajon hányan élik túl az apokalipszist?Ha kíváncsiak vagytok,hogy mik fognak történni,akkor
kérdéseket tehettek fel itt vagy akár privátban.-Petra🍩