A tökéletes sógor [befejezett]

Tizedik

-De vá---kezdett el megint beszélni Jun.

-Shh. Nem hallhat meg téged.-mutattam a kezembe lévő telefonra, Junhui pedig megforgatta a szemét.

Nem tudom, hogy mit akar mondani, de biztosan várhat.

Ki kell használnom, hogy összeszedtem a bátorságomat, lehet, hogy ha jobban átgondolnám, nem merném felhívni.

Harmadik csörgésre fel is vette, én pedig sóhajtottam egyet, majd köszöntem is.

-Szia, Mei.-próbáltam meg kedves hangon szólni, de egy icipicit erőltetettre sikeredett.

-Szia Minghao. Hogy-hogy felhívtál? Baj van?-kérdezett egyből, mire én egy pár másodperc késéssel válaszoltam csak.

Miért aggódik egyből?

-Nincs, csak találkozni szeretnék veled.-mondtam neki, mire Jun ijedt szemekkel nézett rám.

Most meg mi baja?

-...azonnal?-szólalt meg Mei bizonytalankodva.

-Hát, jó lenne még ma.-gondolkodtam el.

Addig csak nem menekülök el, vagy valami ilyesmi. Egy nap alatt nem tudok lelépni, szóval ha mostanában jön, muszáj lesz beszélnem vele.

Junhui felnevetett, amit nem tudtam hová tenni.

Annyira jól tud szórakozni rajtam, pedig ezen nem tudom mi a vicces.

Csúnyán néztem rá, mire abbahagyta a kacagását. Olyan cukin nézett rám, hogy muszáj volt elmosolyodnom.

-De Minghao... Te most nem a szüleidnél vagy?-kérdezte Mei a vonal túl oldaláról gyanakodva, mire a mosolyom leolvadt az arcomról.

Basszus! Ezt elfelejtettem!

Segítségkérően Junhui-ra pillantottam, de ő vigyorogva megrázta a fejét.

Miért nem szólt, hogy most elméletileg nem vagyok itthon?

Nekem teljesen kiment a fejemből.

-Öm...izé... Anyának dolgoznia kellett, és inkább hazajöttem... Most értem haza.-mondtam az első dolgot ami eszembejutott, erre Jun hangosan felröhögött.

Ennyire rossz színész vagyok?

-Nem azt mondtad, hogy anyukád nem dolgozik?-kezdett el gyanakodni Mei.

Na jó, temessetek el.

Miért vagyok ennyire bolond?

-Apát akartam mondani, csak...éppen az anyukámtól kapott sütire néztem.-hazudtam tovább.

Mostmár jó lenne, ha nem kéne állandóan hazudoznom neki, de hát mit tehetnék? Ha elmondom neki a színtiszta igazságot, szerintem megöl.

De még ígyis ki kell találnom valami okot, ami miatt szakítok vele.

-U, akkor sietek, hagyj nekem is sütit!~-szólalt meg, s a hangulata már is jobb lett.

Csak egy baj van.

Nincs sütim.

Junhui felé néztem, aki már a földön fekve röhögött rajtam.

Jól van, ezt még visszakapja.

-Oké, de nem kell sietned, rendet szeretnék rakni.-mondtam gyorsan, aztán kinyomtam a telefont, nehogy felajánlja a segítségét.

Egy nagyot sóhajtottam, és mérges pillantásokat vetettem Jun-ra, mire abbahagyta a nevetést.