A tökéletes sógor [befejezett]

Tizennyolcadik

-De van!-kiáltotta egy férfi a hátsó sorból, mire síri csönd lett az egész teremben, hallani lehetett a légy zümmögését is.

Mei-re néztem kérdőn, aki teljesen lesápadt, majd a papra, aki felvonta a szemöldökét. A tekintetem újra a tömeg felé fordult, s egy magas, nagyjából velem egykorú vagy kicsivel idősebb férfi sétált a padok között. Hirtelen leesett, hogy ki is lehet ő: Mingyu, Mei gyerekének az igazi apja.

-És nem csak nekem van mondanivalóm, hanem Junhui-nak is.-jelentette ki határozottan, erre pedig én sápadtam le.

Lesütöttem a szemem, s tudtam, hogy most mi következik. Ha akármelyikőjük is elmondja az igazat, akkor tuti, hogy itt házasság nem lesz. Ez miatt végre egy őszinte mosoly jelent meg az arcomon, de ezt más nem láthatta, hiszen lehajtottam a fejem.

Jaj Istenem, remélem Junhui nem olyan hülye, hogy ennyi ember előtt elmondja, hogy lefeküdtem vele!

Jun felé néztem, aki felpattant, s cinkos mosollyal nézett össze Mingyu-val. Na ne, ezek ezt előre kitervelték!

-Rendben fiatalurak, hallgatunk titeket.-mondta full nyugodtan a pap.

Az én hangulatom viszont nem ilyen volt, hiszen ha Junhui az igazat mondja el, akkor aki most itt ül, mindenki megtudja, hogy a fiúkhoz is vonzódom. A szüleimmel és az én családommal nincsen semmi gond, ők már egy ideje tudnak róla, de Mei-ék... Na mindegy, lesz ami lesz. Az a lényeg, hogy nem kell összeházasodnom a szerelmem húgával.

-Kezdem én.-szólalt meg Jun, mire én csak halkan sóhajtottam egyet. Az a szívás, hogy erről a menyasszonyom sem tud.-Minghao nem szerelmes a húgomba, ezt biztos forrásból tudom.-ennyit mondott. Már éppen kezdtem megnyugodni, hogy nem kell a kapcsolatunkat felhoznia egy egész templomnyi ember előtt, de ez nem így történt.

-Honnan tudnád te ezt, fiam?-tette fel a kérdését a pap. Idegesen doboltam a lábammal. Mingyu egy bíztató mosolyt küldött Jun felé.

-Onnan, hogy belém szerelmes, és lefeküdntünk.-jelentette ki az igazi szerelmem. Kínos csend állt be a násznép emberei között. Az én hozzátartozóim nem lepődtek meg, azt jobban furcsálták, amikor kijelentettem hogy barátnőm van. De a volt menyasszonyom családjának tagjai tátott szájjal bámultak maguk elé.

Mei-re néztem, aki mérgesen bámult rám, majd hirtelen pofonvágott. Erre a tömegben zúgolódás támadt, elkezdtek az emberek sugdolózni.

-Tudtam én, hogy nem orvoshoz mentél meg fűnyírót szereltél, amikor nem akartál találkozni velem! Nem hiszem el, hogy a saját bátyámmal csaltál meg!-üvöltözött a lány, én erre csak megvető pillantásokat küldtem felé. Nem tudom ki esett teherbe mástól...

-Mei, te rosszabb vagy Minghao-nál.-szólt közbe Mingyu.

Mindenkinek, aki a teremben volt, elkerekedtek a szemei, és újra teljes csönd lett.

-Mingyu, nem tudom miről beszélsz.-nevetett fel kínosan a menyasszony, és annyira ideges lett, hogy folyt a homlokán az izzadság.

Na ezen mennyire fognak meglepődni az emberek!

-A kisgyerek, aki Mei hasában növekszik, nem Minghao-é, hanem az enyém.-mondta ki az igazságot a koreai férfi, én pedig egy gúnyos mosollyal az arcomon a fehér ruhás nőre néztem, aztán kinyújtottam rá a nyelvem.

Az emberek beszélgetni kezdtek, ki halkabban, ki hangosabban; van aki meglepve, van aki undorodó arccal.

Mei erre nagyon idegesen elvágtatott a gyűrűkig, majd megfogta mindkettőt, és hozzámvágta.

-Nem fogok így hozzád menni!-kiabálta, aztán szégyenkező tekintettel nézett vissza az emberekre, akik mind megtudták, hogy megcsalt engem, ahogyan én is őt.

Jun eközben mellém lépdelt, és megfogta a kezemet, majd bíztatóan mosolygott rám.

Úgy éreztem, sosem voltam boldogabb, mint ebben a pillanatban, mert tudtam, hogy nincs többé semmi, ami a szerelmünk útjában áll.

Lehajoltam a gyűrűkért, majd felvettem őket, és zsebre vágtam. Remélem visszaveszik a boltban, mert elég drága volt.

-Most, hogy ezeket a titkokat tudomásomra hozták, nem áll szándékomben ezt a két embert összekötni Isten előtt.-szólalt meg a pap még mindig nyugodt, vagy inkább semleges hangon.

-Te!-kiáltott fel Mei, és Mingyu elé lépkedett.-MIÉRT NEM TUDTAD BEFOGNI AZT A KURVA SZÁDAT!?-üvöltötte teljesen kikelve magából, zihálva. Úgy nézett ki mint egy elmeháborodott.

Jun-nal összenéztünk, és muszáj volt felröhögnünk.

-Nyugodj meg kedvesem, mostmár nem kell titkolnod, hogy engem szeretsz.-mondta Mingyu egy sármos mosollyal az arcán.

Junhui még mindig a kezem fogva állt mellettem.

-HAGYJÁL BÉKÉN!-sírta el magát Mei, aztán kirohant a templomból, a násznép nagyrésze pedig utána ment, Mingyu-val egyetemben.

Csak az én családom és Junhui tartózkodtak rajtam kívül továbbra is itt, és úgy gondoltam, hogy magyarázattal tartozom mindannyiójuknak.

Ezért a szerelmemmel kézen fogva odasétáltam a szüleim elé, majd egy sóhaj után elkezdtem magyarázkodni.

-Én tényleg szerettem Mei-t akkor, amikor eljegyeztem.-kezdtem bele, erre ők csak bólintottak egyet, hiszen erről tudtak.

-De aztán hazajött a bátyja Amerikából, akiről egészen odáig csak hallottam, és megismertem őt. Eleinte csak a barátja akartam lenni, de nem vettem észre, hogy közben beleszerettem. Mei-vel megváltozott a kapcsolatunk, alig találkoztunk, szívesebben töltöttem az időmet Junhui-val.-itt ránéztem Jun-ra.

-Amikor pedig rájöttem, hogy ő nem csak egy sima sógor számomra, hogy is mondjam...titkos viszonyunk volt egymással hónapokig, Mei iránt pedig közömbös lettem.-visszanéztem a megértő családi szempárok felé.

-Éppen szakítani akartam Mei-vel, amikor bejelentette, hogy terhes, és aggódtam a gyerek jövőjéért, ezért inkább nem bontottam fel az eljegyzést.-fejeztem be a magyarázkodást.

-De most kiderült az igazság, és így mindenkinek jobb lesz.-mosolygott Jun rám, erre én pedig bólogatni kezdtem.

(...)

Ezek után Junhui és én kettesben hazamentünk az én házamba, s végre bűntudat nélkül csókolhattam meg.

-Minghao, mostmár hivatalosan is együtt vagyunk, ugye?-simította meg az arcom Jun.

-Persze.-bólintottam, majd adtam egy puszit a szájára, s kuncogva ültem bele az ölébe.-Szeretlek Junhui.-mondtam ki az igazságot.

-Én is téged Minghao.-villantotta meg a gyönyörű mosolyát.

Ekkor pittyent egyet a telója, mire kihalászta a zsebéből, s gyorsan elolvasta az üzenetet amit kapott.

-Mingyu mindjárt itt van, szeretnénk neked elmesélni néhány vicces történetet.-jelenik meg az arcán egy huncut mosoly.

-Öm..Oké..-motyogtam bizonytalanul, hiszen nem tudtam, hogy mire gondolhatnak.

Bár ettől a két hülyétől bármi kitelik.

-Semmi olyan ami miatt aggódnod kéne.-kezdte el simogatni a karomat.

-Akkor jó.-bújtam hozzá, aztán meg is szólalt a csengő.

Na ezekszerint megérkezett a másik félnótás is. Kíváncsi vagyok mit akarnak ezek ketten elmesélni nekem.

Sziasztook!:3

Tudom, hogy elég régen volt rész, de mostanában nagyon belemerültem instán a szerepezésbe. Pedig ezt a könyvet be akarom fejezni nyár végéig..na mindegy, lehet, hogy kicsit el fog húzódni, de igyekszem.

Remélem hogy tetszett ez a rész, ha igen, akkor csillagozz és komizz🥰💓