//Crazy and Secret//c.h.//SZÜNETEL//

seven

A nyaraló pontosan olyan volt, mint amilyenre Sage emlékezett. Pont ugyanolyan, mint tavaly nyáron. A bútorok kicsit porosak voltak és a teraszon is látszott az évszakok változása, de a nyugodt hangulata megmaradt. Pont úgy, ahogy a lenyűgöző kilátás is.

A lány a nappali közepén állt. A beszűrődő fénycsóvákban látszottak a felvert por repkedő szemcséi, ám amikor Josh átsétált rajta, felkavarodtak és szétszóródtak, elvesztve társaikat. A fiú a konyha felé tartott. Bedugta a hűtő áramellátásáért felelős vezetéket a konnektorba, majd várt pár másodpercet. A hűtő jólesően felzúgott, mintha most ébredt volna a hosszú, téli álmából. Josh kinyitotta a frigó ajtaját, hátha talál benne valamit a pókhálón vagy a lerakódott poron kívül.

- Megtaláltad benne Frigónyuszit? - szólt oda vigyorogva a basszusgitárosnak Sage.

- Haha... nagyon vicces. Ha most a Simsben lennénk, nem találtam volna itt egy félig megevett lekváros kenyeret, ami már rég átadta magát a penész uralmának... - és ezzel kihúzott a hűtőből egy, a leírásnak megfelelő kenyérszeletet.

- Ó! Az uzsonnám, amit még múlt nyáron vesztettem el! - kiáltott fel Sage a megkönnyebbüléstől. - Már azt hittem, valahonnan a kocsiból fog előkerülni... Viszont ez a Simsben is előfordul, szóval nem láttál egy Frigónyuszit sem?

Josh csak hitetlenkedve megrázta a fejét. A hatalmas egybenyitott területet átszelve kilépett azon az ajtón, amin nemrég bejöttek, kezében a penészes kenyérrel, majd behúzta maga után. Kiment, hogy kidobja a szemetesbe.

Tavaly nyár óta csak állott levegő és leülepedett kosz maradt. Mikor még fiatalabb volt, Mitchell-lel teljes nyarakat töltöttek itt. Felfedezték a körülöttük lévő erdőt, a hegyoldalt. Éjszakákat beszélgettek át és titokban leosontak a konyhába hajnalban, az emeleti szobájukból. Mindig egy szobában aludtak. Egyszer kiszöktek az emeleti teraszon keresztül, hogy megnézzék, milyen az éjjeli erdő. És rengetegszer másztak fel a tetőre nappal, hogy elmélyedjenek a gondolataikban, s a nap fénye kellemesen melegítse a bőrüket, este, hogy a csillagokat nézzék.

Sage-nek volt egy csillaga. Nem a legfényesebb, de a lány bármikor felismerte volna, melyik is az övé. Los Angeles fényszennyezett egén nem látta soha, de mindig, amikor Mission Springs fenyőfái és hegyoldalai ölelték körül, megkereste azt és olykor-olykor kiöntötte neki a szívét. Mert akármennyire is jó barátnők voltak Mitch-el, akármennyire jóban volt a Renegade Souls tagjaival, voltak olyan dolgok, amiket senkinek sem mondott el. Olyan dolgok, amelyektől régóta nem tudott szabadulni és olyan sötétek, amikről nem akarta, hogy tudjon más is.

Sage átment a konyhába. A két helyiséget csak a padló borítása választotta el egymástól. A tölgyparkettákat felváltotta egy szürke csempesor, amibe fehér lapok is vegyültek. Megkerülte a konyhaszigetet, majd leguggolt, hogy kinyissa a hűtő melletti pult ajtaját, a csap alatt. A szekrény tele volt tisztítószerekkel, szivacsokkal, rongyokkal és még egy vödör is volt benne. A lány bedugta a kezét és kotorászni kezdett. Már vállig eltűnt a szekrényben, amikor a mozdulatot félbeszakította, s diadalittas mosollyal kihúzott egy köteg szemeteszsákot. Felegyenesedett, majd odament a legutolsó pulthoz és kinyitotta a szekrényajtót. A belső felére rá volt erősítve egy kuka.

- Miért nem szóltál előbb, hogy bent is van szemetes? - állt meg mellette Josh karba tett kézzel.

- Mert nem kérdezted. - tépett le egy zsákot a kötegről. - És amúgy is, voltál már itt párszor. Persze, akkor valahogy sosem kerested a kukát.

- Mivel mindig Sage kezébe nyomtad a szemeted vagy valamelyikünkébe. - karolta át a lány vállát Aaron, miközben szavait a basszusgitároshoz intézte. Kivette a szemeteszsákot a csaj kezéből, beleigazította a szemetesbe, majd becsukta az ajtót.