Történet egy lányról aki megtudja ki az apja. Majd hirtelen mellette találja magát egy ismeretlen környezetben. Egy véletlen folytán még talán a szerelem is be köszön hozzá........
Korán reggel a telefonom kegyetlen csipogására ébredtem fel. Mivel mikorra abba hagyta a csipogást már nem tudtam vissza aludni így úgy döntöttem fel kellek. Mikor meg néztem ki kereset meglepődtem ugyanis egy ismeretlen szám keresett. Gondolom biztos el írta a számot így nem is foglalkoztam vele. Gyorsan fel öltöztem egy futós ruhába, ami nálam egy póló és egy cica nadrág valamint a jó minőségű futó cipőm tesz ki, de a mai napon még egy pulcsit is húztam mert féltem hogy talán el ered az eső, majd utána elvégeztem a reggeli fürdőszobás dolgaimat. Majd úgy hogy a családom többi része ne vegye észre ki mentem az ajtón. És egészen a Temze partjáig futottam ami elég nagy táv volt. Így mikor megálltam nagyon meglepődtem. de hát a futás és a zenehallgatás mindig ki kapcsol úgyhogy nem csodálkoztam rá annyira hogy ilyen messze jöttem a háztól. Mivel még nem akartam haza menni. Ezért be ültem egy bisztróba. Ahol egy tejes kávét kértem valamint reggeli gyanánt pedig egy sonkás szendvicset.
-Tessék a rendelése hölgyem- hallom meg a felszolgáló hangját
-Köszönöm - mondom majd ki füzetem a rendelt dolgokat, majd miután magamra hagy a felszolgáló el kezdem be falni a reggelimet valamint meginni a forró kávét. Ami nagyon jól esett fáradt és még picit álmos agyamnak.
Miközben a forró italomat kortyolgattam azon gondolkoztam mennyi mindenben különbözik London és a szülő városom. Sok mindenben például hogy itt már ilyen korán reggel nyüzsög már a város valamint hogy itt nagyobb forgalom van és több ember is lakik itt.Ezen gondolataimat az szakította meg hogy valaki le ült mellém.
-Elnézést de nem látja hogy itt már ülnek?- fordulok az ekkor még ismeretlennek tűnő idegen felé aztán rá jövők hogy mi már ismerjük egymást
-BOcsánat akkor már megyek is- mondja Max és már éppen fel állna és készülne el hagyni az asztalt amikor a karja után nyúlok és vissza húzom
-Bocsi azt hittem valaki idegen - mondom a szemébe
-Ja akkor semmi baj. Gondolom meg ijesztettelek - mondja mosolyogva
-Hát igen- mondom miközben végig nézek rajta látom hogy ő is futó ruhában van- Csak nem te is futottál?
-De sajnos az edzőm kötelezett rá, hogy jó formában legyek- mondja majd bele iszik ő is a kért narancslevébe
- Oh akkor menjünk és fussál tovább- mondom mosolyogva
-Na Liza legalább te ne kínozz- hallom meg azt a bece nevemet amit csak anyukám használt erre érzem hogy le fagy az eddigi mosoly az arcomról - Valami rosszat mondtam?- néz rám aggódva a pilóta
-Nem csak tudod anyukám is mindig így hívott- mondom neki kicsit mosolyogva
-Oh akkor nem foglak többet így hívni ha te nem akarod- mondja
-nem-nem nyugodtan hívhatsz így- mondom neki
Majd elindulunk ki a bisztróból. Végül apámék házáig el kísér vagy is inkább vissza felé is futottunk. Közben sokkal több mindent megtudtam róla és szerintem ő is rólam. Hát nem csak nekem van furcsa családi környezetem. Mint megtudtam az ő szülei elváltak és van egy mostohaanyja akit bár elvisel de nem annyira kedveli viszont a kicsi tesóját annál inkább. Hát mondtam neki hogy nekem szerencsére nincs ilyen gondom Gerivel.
A család nagy része meglepődött amikor a pilótával léptem be a házba de aztán el magyaráztam hogy találkoztunk erre a két felnőtt el kezdett mosolyogni. Én gyorsan el mentem és le tusoltam és fel vettem egy lazább ruhát amit itthon szoktam hordani. Ma erre esett a választásom:
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Majd miután fel vettem gyorsan le mentem. Éppen mikor be értem akkor végzett a bővebb meséléssel Max hogy hogyan is találkoztunk össze.
-Csinos vagy- mondja
-Köszi - mondom mosolyogva rá nézve
Majd elköszön mindenkitől arra hivatkozva hogy az anyukájával és a húgával kell találkoznia. Megértem nekem is fontosak a családtagjaim talán annál jobban is mióta megtudtam milyen is el veszíteni egyet.
A mai napomat arra szántam hogy be hozzam a sulis tanulni valóimat. Éppen elégé fontos részt veszünk a sport orvosi résznek. Úgyhogy ma mindenkit ki zártam délelőtt és csak ezzel foglalkoztam ebédig.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Ebédkor is Bluet küldte fel Geri hogy szóljon hogy menjek le enni. Miután sikeresen le rángatott a mai napra be is rekesztettem a tanulást. És inkább a lányokkal és a kicsi öcsikémmel töltöttem a nap további részét. Mi lányok szórakoztattuk Montaguet addig is legalább Geri tudott pihenni. Látam rajta hogy örült neki. Így még tovább is foglalkoztunk a kicsivel mint amennyi időre megkért minket Geri. Míg ő fent aludt addig én és Blue elkezdtük készíteni a vacsit. Persze sokszor ki néztünk a két kicsire főleg ha nagyon nagy csend volt. Szerencsére mindennel készen lettünk és semmi baj sem történt.
-Oh köszönöm Elizabeth - mondja Geri és megölel
-ugyan semmiség szeretek sütni, főzni ez engem ki kapcsol- mondom neki mosolyogva
Majd mikor apa megérkezik együtt le ülünk és megvacsorázunk. Látszik rajta hogy fáradt és hogy izgul az idei kocsi miatt már most.
-Mikor kell menned az egyetemre?-kérdezi rám nézve
-Hát úgy gondoltam hogy mivel elégé jó vagyok a tanulásban ezért szeretnék magán tanuló lenni és minél többet veletek lenni- mondom erre mind annyian megölelnek- De ugye bele egyezel?
-Persze de csak addig amíg jók a teljesítményed- mondja erre én szaladva megölelem és kap tőlem még két arc puszit is
-Köszi- köszi - mondom fülig érő szájjal
Végül az estét egy nagy filmezéssel zártuk. Én már annyira fáradt voltam hogy csak egy gyors zuhanyt vettem és máris be dőltem az ágyba. De ekkor meglepetés ért ugyanis Olivia be kéretözőt hozzám hogy együtt aludjunk. Természetesen nem tudtam neki ellent mondani így egymáshoz bújva aludtunk el.
