Történet egy lányról aki megtudja ki az apja. Majd hirtelen mellette találja magát egy ismeretlen környezetben. Egy véletlen folytán még talán a szerelem is be köszön hozzá........
Már két hete se apámat sem pedig Maxot nem lehet elérni hiszen mind ketten a gyárban éjszakáznak és nappaloznak. Persze kicsit szomorú vagyok miatta de megértem őket. Vissza emlékezve egy héttel ezelőtt ismertem meg a Verstappen családot. Nagyon kedvesek voltak. Persze Max édesapjától egy kicsit féltem de aztán végül is nagyon el fogadó volt. Victoriával azóta is tarjuk a kapcsolatot. Már korán reggel is hívott hogy el újságolja új pasija van, de fél be mutatni a tesójának és az apjának. Biztosítottam róla hogy szerintem mind ketten jól fogják fogadni. Sajna most éppen a tanulni valóimat készítem elő hogy valamit már azzal is kezdjek.
Mikor éppen nyitnám már ki az anatómia könyvemet. Pont akkor érkezik egy értesítésen. Nagyon reménykedtem benne hogy szerelmem lesz az de le lombozódva kellett látnom hogy nem ő hanem a csapat társa Pierre aki egyébként a legjobb fiú barátom lett ez alatt a hónapok alatt.
~Szia hercegnő, hogy vagy?~
~Jól Pierre és te hogy hogy rá érsz velem beszélgetni?~
~Hát éppen pihenőt tartok. Miközben Max halálra kínozza itt mellettem magát.~-szomorúan hallom hogy a páromnak is lenne ideje pihenni de ő inkább még jobban kínozza magát
~Megkérdeznéd tőle, hogy átjön e hozzám ma?~
~Persze mindjárt................-nagyon reménykedek a pozitív válaszban-Azt mondja bocsi de nem ér rá ma :(~
~Oh, azért köszi, na Puszi készülj te is :)~
~figyi ha már ez a kő agy nem ér rá én szívesen el mennék veled egyet sétálni még úgy se láttam olyan sok mindent az országodból?????????:D~-hát meglepett Pierre kérdése de jó
~Oké akkor talizunk a gyárnál fél háromkor :D~
~Ok pusz::D~
Miután végeztünk a beszélgetéssel a csajokkal és Montagueval meg ebédeltünk. Majd vissza vonultam és bele vetettem magam a tanulásba. Ezzel legalább sikerült el terelnem negyed háromig a gondolataimat. Majd gyorsan el kezdtem készülődni. Ezeket a ruhákat kaptam magamra:
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Mivel ma szeles volt egy kicsit még egy fekete kabátot is fel vettem magamra. Majd elköszönve a családtól fogtam egy taxit és elindultam a gyár felé. Mikor oda értünk már Pierre várt is rám.
-Szia -hallom meg hangját majd két puszit is kapok tőle
-Hali - mondom majd be ülünk az ő bérelt kocsijába ami szerintem a gyártól kapott kölcsönbe, hogy ne kelljen a Londoni forgalommal boldogulnia és állandóan taxik után kutatnia- Na hova menjünk?
-Hát mivel nagyon esősre áll az idő ezért gondoltam be ülhetnénk egy cukrászdába?
-Oké van itt a közelben egy jó is. Ha a következő lámpánál balra fordulsz le akkor oda is érünk- mondom mosolyogva, hát igen ekkor még nem tudtam mi vár rám
Jó tíz percel később már bent ültünk a cukrászdába. Éppen egy egy fagyi kelyhet ettünk. Amikor nagyon nagy meglepődésünkre egy pár jött be a cukrászdába. Hát amikor megláttam a férfit akkor ki csúszott a kezemből a kanál és le esett az asztalra. Mivel Pierre velem szemben ült ezért nem láthatta kik érkeztek.
-Mi a baj Liza?-néz rám ijedten
-Maxhhhh......................-mutatok mögé
Ekkor hátra néz én nálam ekkor már el tört a mécseses így gyorsan kerestem pénzt a tárcámban és éppen le akartam rakni az asztalra amikor Pierre megfogta a kezemet.
-Gyere már amikor ki hozták a tudtodon kívül ki füzetem-oh meglepett de nagyon értékeltem most
-Én nekem muszáj..........ki jutnoom innen-mondom hozzá bújva
-Oké, nyugi nem lesz semmi baj-mondja majd át karol
Viszont mielőtt ki lépnénk egy nekem akkor még kedves hang meg állított minket. Ekkor úgy éreztem magam mintha tízezer kést szúrtak volna a szívembe.
-Pierre hát te itt?-hallom meg a hangját-Gyertek üljetek le hozzánk?
-Te mocsok-mondom ki halkan, ekkor meg fordulok és a szemébe nézek- Szóval az miatt nem érsz rám mi??????????-üvöltöm a képébe
-Lizha........-döbben le
-Igen képzeld én vagyok - mondom a szemébe nagyon mérgesen- Tudod sokat gondolkodtam miért nem érsz rá velem foglalkozni de ezt nem gondoltam volna.
Miután ezeket el mondtam el is viharoztam a cukrászdából. Pierre épp hogy csak utol tudót érni. Majd szerencsémre haza vitt. Otthon mindent el mondtam Gerinek és apámnak. Akin látszott hogy mérges de meg ígértettem vele hogy békében hagyja Maxot. Valamint még késő este le cseréltettem a telom számát ugyanis az a szemét még ötvenszer is csöngetett meg smsekkel bombázott. Ekkor meguntam és végleg szakítottam ezzel az élettel.
Beszéltem apámmal és végül megkértem hogy had menjek el a legjobb barátnőmhöz Annahoz.
Szerencsémre meg engedte így már foglaltuk is a gépre a jegyet még szerencsénk is volt mert most este indult is egy. Nagyon fájó búcsút vettem az itteni családomtól de tudom ha nem teszem meg ezt akkor talán soha nem lábalok ki ebből a szerelemből.
~Anna nem sokára megérkezem hozzátok. Kérlek gyere ki a tíz órás gép elé. Majd ha ott leszek mindent el mondok Puszi bbf-ed :)~
Majd felszálltam a gépre és az egész utat szinte végig sírtam.
