Dance With Life (Completed)

9.

Természetesen Shawn nem tud az érzéseimről amiket iránta táplálok. Will viszont igen. Tegnap elmentünk meginni egy kávét és akkor kértem ki a véleményét. Egyébként azt is megtudtam hogy Will nem a lányokhoz vonzódik. Igazából nem lepődtem meg mivel ha jobban megismered könnyen megmondható róla. Viszont megkért hogy ezt az infót tartsam magamban mert fél hogy elítélnék, bár ezzel nem értek egyet azért megégértem neki hogy a titka nálam biztonságban van, mire ő is megtettem ugyan ezt az enyémmel kapcsolatban. Szóval hivatalosan kijelenthetem azt is hogy egy legjobb barátot is szereztem magam mellé.
Shawn egyébként azóta minden próbán ott van és figyelmesen nézi minden mozdulatunk, mozdulatom. Azt mondta az ominózus este hogy én lettem a legjobb barátja és hogy köszöni hogy vagyok neki és hogy milyen büszke magára hogy ilyen jól választott. A szerelmes részem össze tört a másik viszont boldog volt hogy ilyen szépeket mondtak neki. Mondhatom szép estém volt. Azóta megint eltelt egy hét és holnap utazunk.
Jelenleg itt állok a próba terembe, Shawn a kispadon ül és figyel. Ezredszerre próbálom újra a mozdulatsort ami csak nem akar sikerülni. A bokám kezd fájni de nem adhatom fel.

-Lép, lép ugrik és érkezés. - ez járt a fejemben. Nem fog sikerülni. Elrontom és oda minden, mindent elfogok veszíteni mintha csak egy álom lett volna. Felébredek és vége lesz. Egy könny csepp csordult ki a szememből mire felnéztem Shawnra aki hirtelen indult felém.

-Shawn nem fog menni. Nem tudom megcsinálni.- menekültem a közben már hozzám ért fiú ölelésébe.
-Somethimes a fiel like giving up. - szorított magához. -but I just cant.-suttogta.
-It isn't in my blood. - remegett meg mindenem.
-Em, picúr! Nézz rám.-felnéztem rá. - Megfogod csinálni, nem miattam, nem a videó miatt, nem a kiadó miatt, nem az orvosok miatt. Magad miatt.
-De fáj Shawn. -
-Kapcsold ki. Menni fog Emily. - és akkor rá jöttem. Nem nem megy, félek. Én félek hogy ugyan az történik de esetleg utána tényleg soha többé nem tudok majd felállni. Félek hogy nem bizonyítok. Hogy csalódást okozok Willnek, Shawnnak, a kiadónak, anyunak és legfőképpen magamnak. És ha valaki fél és nincs mellette senki akkor azt felemészti a félelem, de én nem voltam egyedül. Mellettem ott voltak a legfontosabb emberek számomra.

Megfogom csinálni.
Elengedtem Shawnt.
Arébb sétáltam és végre hajtottam a mozdulatot.
Sikeresen.
Mert nem hagyhatom hogy a félelem az utamban álljon.

Boldogan sétáltam ki a teremből Shawn oldalán miközben arról mesélt hogyan esett le 8 évesen a nagy fenyőfáról a kertjükben és törte el a kezét mert a húga labdája fent akadt ő pedig gondolta mit neki egy óriási fenyő.
-Köszönöm hogy itt voltál Shawn, nélküled lehet hogy feladtam volna. - álltunk meg ugyanis az ő kocsija a parkolóban állt míg én a másik irányba indultam haza. Felajánlotta hogy elvisz de most inkább sétálnék.
-Sose add fel Em. Én mindig itt leszek neked.- majd olyan dolog történt amire sosem számítottam volna. Shawn a derekamra kulcsolta a kezét majd közelebb húzott és mikor már csak pár milliméter választotta el az ajkaink egymástól lehúnytam a szemeim.

Én hülye azt hittem megcsókol. Óráknak tűnő másodpercek alatt engedett el majd rohant el hirtelen a kocsijához. Ott hagyva engem a próba terem előtt. Június 30.án az indulás előtt egy nappal miután majdnem lesmárol.
Csak álltam és emésztettem a történteket. Mire észbe kaptam a parkolóból már rég eltűnt a megszokott fekete jeep vele együtt az első majdnem csókommal.