Új élet (SZÜNETEL)

1

Ropogott a hideg, hófehér hó a lábaim alatt miközben futottam. Kezemben, egy lámpás melyben tűz égett, nekem fényt adva. Nagy izzadság cseppek szaladtak végig homlokomon, ami miatt hajam oda tapadt. Arcom és orrom kipiroslott a szembe fújó szél és hó miatt. Mindjárt összeesek, lábam alig bírja már, de nem foglalkozva vele, megállíthatatlanul futok tovább. Hogy kik elöl futok? Az árvaház dolgozói elöl. És, hogy miért üldöznek? Mert megszöktem. Végre! Szabad lehetek! Azt tehetek amit akarok! Nem fognak érte megbüntetni! Ezekre gondolva, még gyorsabban kezdtem el futni, immáron még  boldogabban. Csillogó szemeimben, csak úgy tükrözött a boldogság. Piros ajkamon pedig egy leszedhetetlen mosoly lett látható. Egy nagyon, nagyon boldog mosoly.

Mikor már nem hallottam üldözőim hangját, lelassítottam. Lihegve, alig kapva levegőt, sétáltam oda egy fatönkhöz. Leültem rá, majd magam mellé helyezem a lámpást, ami még mindig ég. Mivel alig kapva levegőt zijáhol, próbálom szabályozni légzésemet.
Szédelegve, nagy nehezen felálltam és mentem volna tovább, mikor egyszer csak összeestem.
Hát ennyi lett volna? Megpróbáltam felállni, de csak mocorogni tudtam. Gyerünk már! Mért nem tudok felállni?! Már eddig elértem! Még egy kicsi kellene!
Remélem nem követnek már. Ha megtalálnak, visszavisznek oda. Ha megint ott leszek, én idegroncsot kapok! Megfog ok őrülni!
De nem bírom megmozítani testem. Forog a világ...... Szemeim is már csukódnak lefele. Hát tényleg ennyi lett volna.....?
Feladva a próbálkozást, összekuporodok és badva a derekam, adok engedélyt a szemeimnek a lecsukódásra, ami azonnal is teljesült. A kimerültségtől, bárhogy is próbálkoztam fenn maradni, nem ment és elájultam..........

Xxx sz.

- Úristen! - kaptam szám elé kezem, miközben a lányt néztem. Összekuporodva a hóban, mocskosan, reszketve és izzadva. Mi történhetett vele?
- Drágám, nem hagyhatjuk itt! Nézd szegényt! - mondom kétségbe esetten férjemnek.
- Sajnálom, de nem fogadok be egy ilyen mocskos kislányt a házamba! - mondta ingerülten.
- De Drágám! Nézz rá! Szegény lázas! Ha így folytatódik.......... - néztem újból a leánya könnyes szemekkel.
- Rendben! - sóhajtott. - De csak a te kedvedért! - mondta lágyan mosolyogva.
Odasétált hozzá, majd menyasszonyi pózba fölemelte.

Vissza a lány sz.

Ijedten próbálom kinyitni szememet, ami nem igazán sikerült. Nagyjából a századik próbálkozás volt a sikeres. Meglepődve veszem észre, hogy egy fiatal nő kétségbeesett szemekkel néz rám, majd mikor észre veszi, hogy kinyitottam szemeimet, megszólalt. Csak nem nekem.
- Drágám! Fölkelt! Gyorsan hozz még hideg vizet! - kiáltotta.
Meg fogta két kezemet majd megint megszólalt, inmár hozzám.
- Nyugodj meg! Nincs semmi baj! Biztonságban vagy! - mondta megnyugvás képében ami meglepően hatott.
Ekkor egy férfi lépett be, egy kis tállal amiben víz volt. Hamisan és erőltetett rám mosolygott, majd letette a nő elé.
- Itt van. Én lemegyek vacsorát főzni. - mondta mély hangján.
A nő csak kicsit bólintott, majd megfogva egy kis törülközőt belemártotta  a tálba. Ezután rárakta a fejemre, mire azonnal összeszorítottam szemeimet, testem pedig megreszketve( létezik egyáltalán ilyen szó? 😂)libabőrös lettem.
- H...... Hid.... eghh. - mondtam erőtlenül és rekedten.
- Sssss! Tudom, de ez most jót fog tenni neked, hidd el! - mondta miközben lágyan elmosolyodott. - És most nem vagy abban a helyzetben, hogy beszélj! Ne erőltesd neg magad.
Meg adva magam, hagytam abba szemeim összeszorítását nem sok idő múlva, újra elnyomott az álom..........

Madár csicsergésre és napfényre keltem. Álmosan ásítottam egy jó nagyot, miközben szemeimet dörzsölgettem. Felültem, majd Ijedten vettem észre, hogy egy idegen helyen vagyok. Körül néztem, majd egyszerre az egész itt töltött idő eszembe jutott.
Ekkor halk ajtó nyikorgásra figyeltem fel..........

Na helló! Igen, igen. Újra kezdtem az egészet, mivel nagyon rossznak láttam. Viszont ugyan az a történet, szóval nincs semmi problem. Próbálom mi lé hamarabb hozni a második részt! Addig is..........
Bye bye~~