Új élet (SZÜNETEL)

6

És ez így ment tovább és tovább...........

Kezemmel megtartva fejemet, néztem ki a kocsi ablakán. Szomorúan és egyben izgatottan vártam, hogy odaérjünk az új otthonunkhoz. Szomorúan, mert nem a skacokkal együtt mentem ki a külvilágra és megyek az otthonomhoz. Huhh. De fura ezt kimondani. Végre tartozok valahova. Ezen halványan elmosolyodtam.
Izgatottan pedig azért, mert ki ne lenne izgatott, ha az árvaházból kijön és megnézheti, hogy milyen a világ. Máris hiányzik az árvaház gyerekei. Miért? Miért nem jöhettünk volna ki abból a börtönből együtt és élhettnénk az életünket? Miért? Miért nem? Ezeken gondolkoztam, viszont választ semelyik kérdésre sem kaptam. Egyszer csak leállt a kocsi egy háznál. Kérdően néztem Sarára.
- Na, Zoé! Megjöttünk! Itt fogunk lakni! - mondtam bíztatóan mosolyogva.
Én csak bizonytalanul kinyitottam az ajtót, majd kószálltam a járműből. Ránéztem a házra és eltátottam a szám. Hát....... Wow! ( sry nem fogom leírni milyen. Képzeljétek el úgy, ahogyan szeretnétek. Rátok bízom! ;)) Ez...... Mi tényleg itt fogunk lakni?
- Mi... Tényleg...? - kérdeztem csodálkozva. Ő csak boldogan mosolygott. Ez sokkal másabb mint az árvaház! Ott minden sötét és régi volt! Itt viszont..... Minden gyönyörű, világos!
- Akkor szerintem kezdjünk is el bepakolni. - szólalt meg hirtelen Sara.
Én csak bólintva odasiettem hozzá, segíteni.

Mikor már az utolsó adag cuccot is behoztuk, végre körül tudtam nézni. Amilyen szép kívülről olyan szpé belülről is. És emeletes ház!!
- Sara, Sara! - szóltam neki izgatottan. - melyik az én szobám? - Igen. Végre, van egy saját szobám. Már nagyon kíváncsi vagyok milyen.
Ő csak kuncogott egy kicsit.
- Mindent szépen sorjában. Szerintem egyszerűbb lenne, ha átnézzük az egész házat, hogy tudjuk mi hol van. - fejezte be a kuncogást.
- Rendben! - mondtam nagyot bólintva.

- És ez itt a te szobád! - mutatott egy sötétbarna ajtóra. Izgatottan nyitottam ki. Egyből megláttam a francia ágyat, amire neki futásból ráugrottam.
- Ez aaaaz! - kiáltottam boldogan. Majd körül néztem. Barackvirág színű a szoba, amiben van szinte minden ami kell. Íróasztal gurulósszék, szekrények stb.
Sara csak mosolyogva nézett engem, mikor én odamentem és jó erősen megöleltem.
- Köszikösziköszi!!!! - mondtam boldogan. - Nagyon tetszik!
- Akkor örülök! - sóhajtott megkönnyebülten. - Én rendeztem be, de nem nagyon voltam benne biztos, hogy tetszeni fog.
- Viccelsz? Imádom! - mondtam vigyorogva.
Jól van vigyor! Hozd fel a cuccaid és pakolj ki! Ja és meg vannak a tankönyveid. Azokat is hozd fel a szobába. Én is addig megyek elpakolni mindent. - mondta miközben lement a lépcsővel.
- Oké! - ekkor egy ötlet jutott az eszembe. - Sara! - szóltam neki, mire visszafordult kérdő tekintettel. - Majd megyünk körülnézni a városban holnap? - kérdeztem.
Ő csak mosolyogva bólintott.

- Nem tudok aludni! - mondtam nyűgösen mikor már az ágyamban voltam este. A pakolással nagyon elment az idő, így gyorsan beesteledett.
Ekkor Sara toppant be a szobámba.
- Gondoltam, hogy ez lesz. Mivel nem szoktad meg a helyet, ezért nem tudsz elaludni mi? Én is ilyen vagyok. - nevetett kínosan. - Ó! - jutott eszébe valami. Kezében ekkor egy óriási maci jelent meg. - Ez régen az enyém volt. Tudom már elég nagy- de nem hagytam, hogy befejezze.
- Úristen! - kiáltottam el magam, mire Ijedten nézett rám. - Egy óriási maci! Mindig is ilyet akartam! Az enyém lehet?! - kérdeztem csillogó szemekkel. Ó! Bocsi mit is mondtál az előbb? Nem nagyon figyeltem! - nevettem kínosan.
Ő csak nevetve ingatta a fejét, jelezve nem fontos.
Mikor ideadta a macit, össze vissza ölelgettem. Olyan puha volt! Mikor megtaláltam a tökéletes helyet az elalváshoz, már menni akart ki Sara, amikor én álmosan még ennyit motyogtam: Jó éjt Anya...........
Szemem mgé egy kicsit nyitva vol, így láttam, hogy könnyfátyolos szemekkel válaszolt.
- Jó éjt Kincsem. - aztán halkan kiment és becsuktam az ajtót.

Reggel az erős napsütésre ébredtem. Kinyújtózva öltötte fel, és téptem ki a hajamat. Mivel elaludtam a hajam, egy két helyen felállt, de nagy egészen visszafésültem helyére. Ezután elmentem és az fogadott, hogy Sara amerikai palacsintát süt. Juharszuruppal és eperrel. Szememből kimenet minden fáradság és lefutottam a lépcsőn.
- Jó reggel! Mikor lesz kész? - kérdeztem nyálcsorgatva a palira nézve.
Ő egy kicsit megrezzent hangomtól, de miután rájött, hogy né vagyok az és nincs mitől megijednie, válaszolt.
- Jó reggelt. Mindjárt! - mondta mosolyogva.
Ezt meghallva, ki ettem egy tányért és evőeszközöket, majd leültem az asztalhoz.
- Amúgy ma megyünk majd bevásárolni, szóval majd a vásárlás után megyünk körül nézni a városban. - szólalt meg egy idő után Sara. A kész palacsintát lerakta az asztalra, majd velem együtt enni kezdett.
- Ó tényleg? - kérdeztem két nyelés közben. - Rendben! - mosolyogtam. - És hova megyünk majd?
- Hmm. Gondoltam megnézzük az iskolákat, meg az éttermemet. - mondta.
- Van egy saját éttermed?- mondtam meglepődve.
- Hát igazából csak ma fogom megkapni a kulcsot meg úgy az egész épületet, de igen. - mondta molyogva.
- Mindenképp el kell mennünk! - mondtam befejezve az evést.
- Köszönöm! Nagyon finom volt! - mondta megtörölve a szám.
- Örülök! - mondta mosolyogva. Viszonoztam a mosolyát, majd elkezdem készülödni a vásárlásra..........