A Szerelem Lángja [Levi x Reader] {Hun}

1. Rész: Kiképzés

-------------------- 5 évvel ezelőtt - 1995 --------------------

~Te szemszöged~

____6:00____

Keith Shadis (a kiképzőnk) hangos trombitaszóval keltett mindenkit. Legszívesebben rá rúgtam volna az ajtót. De legalább ez már az utolsó évünk. Félálomban felültem az ágy szélére. Gyorsan átöltöztem és mentem az étkezőbe. Amint beléptem tekintetemmel fürkésztem át az egész termet, míg meg nem láttam a barátaimat. Odamentem hozzájuk, és leültem Eren mellé. Egy széles mosolyt vetett rám, majd visszafordult az ételéhez.

- Sziasztok! - köszöntem komor tekintettel.

- Hali [T/N]! - köszöntek vissza egyszerre.

- Egyébként hol voltál ennyi éven keresztül? - kérdezte Armin félve.

- Házban. - válaszoltam lenézően.

- Mi a baj? Mi történt? - tette fel kérdését Eren.

Ennek a kérdésnek a hallatán felálltam, majd elsétáltam szó nélkül. Lehajtott fejjel battyogtam az úton vissza a kabinomba, amikor belesétáltam valakibe.

- Nézz már magad elé, kölyök! - jelentette ki monoton hangon.

Mikor felnéztem, láttam, hogy a Felderítők hadnagya volt. Egyből felpattantam, majd tisztelegni kezdtem.

- E-elnézést kérek, ha-hadnagy! - dadogtam el kicsit rémült hangon.

Egy halk "tch" hang hallatszott hangjából. Mikor visszaértem a kis faházikómba, Sasha az ajtó előtt ette a krumpliját. Egy hirtelen mozdulattal rám ugrott, szemeiben éhség tükröződött. Látszott rajta, hogy keresi nálam az ételt. Amikor rájött, hogy nincs nálam semmi ehető, lemászott rólam.

- B-b-bocsánat! - rebegte. Enyhén bólintottam majd tovább mentem. Aztán hamar észrevettem, hogy mennem kéne az edzőterepre. Éppen időben érkeztem meg.

____12:06____

Az edzés után Sashanak addig kellett futnia még össze nem esik, mert ekkor is evett. Nagyon nem sajnáltam, mert jogos volt. Mentünk ebédelni, amikor újra megláttam a hadnagyot a teremben. Éppen teát szürcsölgetett. Most úgy döntöttem, hogy egyedül fogok ülni, ezért leültem az egyik üres asztalhoz. Pár perc nyugalom után Jean ült le mellém, karját a vállamra rakta.

- Szia Nyuszi! Hogyhogy ilyen magányos vagy? Tudnék segíteni. - próbálkozott be megint a dumáival.

Abban a pillanatban megfogtam a torkánál és a falhoz szorítottam. Mindenki tekintete rám szegeződött. Jól beletérdeltem a gyengepontjába, majd elengedtem és a földre esett. Ugyanazzal a nyugodt arckifejezésemmel, mint eddig visszaültem a helyemre.

- Remélem ebből tanultál. - mondtam egy kicsit halkabban.

- De legalább a számod odaadod? - nyöszörögte levegőért kapkodva.

Erre olyan ideges lettem, hogy elé álltam és még egyszer hasba rúgtam.

____20:47____

A szobánkban voltam Erennel, Mikasaval, Arminnal, Sashaval, Reinerel és Bertholdtdal. Felelsz vagy merszeztünk, amikor meghallottam a nevemet.

- [T/N], felelsz vagy me--

- Merek. - szakítottam félbe Bertholdt szavait. Bevállalós típus vagyok.

- Jól van...akkor...kopogj be Levi hadnagy irodájába és verd pofon. - adta fel a feladatod izgatottan, hogy mit fogok válaszolni.

- Rendben, benne vagyok. - válaszoltam nyugodtan.

Mindenki nagyot nézett, amikor ezt mondtam. Elindultam az iroda felé, a többiek meg jöttem utánam, mint a libák. És végül ott álltam az ajtó előtt. Már emeltem a kezemet, amikor Sasha megkérdezte:

- Biztos meg akarod csinálni? - suttogta, nehogy meghallja a hadnagy.

- Persze! - feleltem. - Nem hiába mertem.

Végül felemeltem a kezemet, ökölbe szorítottam, majd bekopogtam.

- Gyere! - mormogta egy mély hang bentről.

Bementem, odaálltam a hadnagy elé és amikor már készültem arra, hogy megcsapjam, lefagytam. Elkezdtem hezitálni, mert olyan csábító...JÉZUSOM, mikre gondolok én itt...

- Mondd már, mit akarsz te szaros? - szólalt meg egy mérges hangon. Ekkor fogtam magam, becsuktam a szemem és egy hirtelen mozdulattal pofon csaptam, majd kisétáltam VOLNA, de megfogta a csuklómat, és visszahúzott.

- Mit képzelsz magadról, kölyök? - ordította az arcomba, miközben a fejem mellé emelte a kezemet.

Próbáltam kiszabadulni, de olyan erős fogása volt, hogy szinte elszorította a vért a kezemben.

- Cs-cs-csak egy ki-kihívás volt. - mondtam halkan dadogva. Hátranéztem egy segítségkérő tekintettel, de már mindenki elfutott.

- Mit nézegetsz te szaros? - morgott rám erőteljesen.

- S-s-semmit.

- Húzzál kifelé, de kurva gyorsan! - parancsolta idegesen.

Mire visszaértem, ott vártak a barátaim.

- Mit képzeltek, hogy csak úgy otthagytok? - förmedtem rájuk.

- Sajnáljuk, de nagyon féltünk. - említette Armin mindenki nevében.

~Levi szemszöge~

Najó, nem tudom mit képzel magáról ez a kis 15 éves picsa, de nagyon kiakadtam. Úgy gondolja, hogy bármit megtehet? Mondjuk elég erős. Nagyon tetszett, amikor elverte Jeant. A Felderítő Egységhez KELL csatlakoznia, azon belül meg az én csapatomhoz. Mindig is akartam egy ennyire aranyos lányt a csoportomba...Várj...miért gondolok rá ilyen módon? Mindegy, szerintem jobb lesz ha csinálok magamnak egy kis teát.

Mikor már kész volt, leültem az íróasztalomhoz és elkezdtem szürcsölni a teámat, mikor valaki újra kopogott.

- NEM! - ordítottam, hogy biztos meghallja az, aki kint van.

Ekkor kinyílt az ajtó, és megláttam, hogy Erwin az.

- Levi, beszélnünk kell. - szólt hozzam nyugodtan.

- Kifejtenéd, hogy pontosan miről is? - kérdeztem vissza egy flegma hangnemben.

- Az egyik kadétról.

- Kiről? Mi a neve?

Kíváncsi voltam ki az. Ugyan ki nem mutattam, de nagyon érdekelt, hogy kiről akar velem beszélni. Volt egy megérzésem.

- A neve...

Folytatás...