A Szerelem Lángja [Levi x Reader] {Hun}

3. Rész: Váratlan Fordulat

      - Mi lenne az?

~Levi szemszöge~

Már mióta a kiképzésen van, érzek iránta valamit. Valami nagyon furcsát, amit még soha nem éreztem. Még nincs itt az ideje, hogy bármit is mondjak neki, ha még én se tudom mi van velem.

      - Csak annyi, hogy vigyázz magadra. - mondtam neki spontán.

Ezen nagyon meglepődött, majd szó nélkül kisétált. Vajon félreértette? Remélem nem. Leültem az íróasztalomhoz, hogy újra átnézzem az aktáit.

Miután megnéztem az adatait, nagyon meglepődtem. [T/N] a... Gondolatmenetemet Erwin szakította félbe.

      - Már aludnod kéne. - szólt hozzám.

      - Kopogni látom te se tudsz. - mormogtam magamnak.

Erwin elhagyta az irodámat, én meg inkább próbáltam aludni.

~Erwin szemszöge~

____8:36____

9 - kor fog kezdődni a bejelentés, hogy ki van benne a 10 legjobban. Valószínűleg [T/N] is benne lesz, mivel egy nagyon ügyes és tehetséges kadét. Addig még van egy kis időm reggelizni.

~-~-~-~- A bejelentés után -~-~-~-~

~Te szemszöged~

Ez az, 2. legjobb vagyok!!! Az első gondoltam, hogy Mikasa lesz. De attól még, hogy bekerültem a legjobbak közé, nem megyek a Katonai Rendőrséghez. Mindig is a Felderítőkhöz akartam menni, és végre eljutottam idáig.

      - Gratulálok [T/N]! - mondta nekem Eren. - Hova fogsz csatlakozni?

      - A Felderítő Egységhez.

      - Miiii? - nagyon meg volt lepődve. - Dehát második legjobb kadét vagy, ezt nem dobhatod el csak úgy!

      - Azért jöttem el a kiképzésre, hogy végre falakon kívüli felderítőutakra mehessek. - szóltam vissza nyugodtan.

Hirtelen Erwin hangját hallottuk. Elkezdte mondani a beszédjét.

~-~-~-~- A beszédek után -~-~-~-~

Alig maradtak a Felderítőknél. Mindenki nagyon megrémült a beszédtől. Levi hadnagy beszélt egy kicsit még Erwinnel, majd odajött hozzám.

      - Üdv a csapatomban. - jelentette ki egy apró mosollyal. - Az irodámban foglak várni.

      - Rendben, nagy megtiszteltetés! - mondtam tisztelgés közben.

Ezután a nagyon rövid beszélgetés után odajöttek a többiek is.

      - Bekerültél a hadnagy csoportjába? - kérdezte Armin izgatottan.

      - Az egy nagyon elit hely ám cicus. - nézett rám Jean egy piszkos mosollyal.

      - Ne hívj így, mert ugyanazt fogod kapni, mint anno evéskor.

      - Pedig nagyon dögös voltál.

Szétvetett az ideg, ezért most akaratom ellenére is fejbe rúgtam a kis mocskos lópofát. Ettől újra a földre esett.

      - Egy katonának nem kéne ennyitől földre kerülnie. - mondtam neki idegesen.

Innentől Jean nem szólt már semmit.

      - Indulnom kéne.

      - Okés, szia [T/N]! - köszönt nekem Eren.

Elindultam Levi irodája felé. Amikor odaértem, kopogtam, mivel múltkor is elfelejtettem.

      - Gyere! - szólt ki egy erőteljes hang.

Beléptem a szobába, és Levi egyből mutatta nekem, hogy üljek le. Így is tettem. Elém rakott egy csésze teát.

      - Szóval [T/N]. Egy fontos dolgot kell, hogy elmondjak.

~Levi szemszöge~

Nem tudom, hogy mondjam el neki. Talán csak egyszerűen mondjam el? Nem,  az úgy nem jó. Megkérhetném, hogy segítsen megoldani a problémámat. Annyira gondolkoztam, hogy lefagytam, ami fel se tűnt addig, ameddig [T/N] nem szólt nekem.

      - Levi, jól vagy?

      - Persze...tehát, nagy felelősség, hogy ide kerültél. De elsősorban nem ezért hívtalak ide.

Ha így folytatom, akkor soha nem lesz ennek vége.

      - Van egy furcsa érzésem, amit még soha nem éreztem...amikor a közeledben vagyok, olyan meleg lesz hirtelen, és biztonságban is érzem magam valamennyire.

      - A-akkor ez kö-kölcsönös. - dadogta egy halk hangon.

Kicsit vörös lett az arca. Talán kínos neki ez az egész? Lehet, hogy nem is viszonozza ezt.

      - [T-T-T/N]...én... - dadogtam, de aztán összekaptam magam. -

Szeretlek!

Folytatás...