A Szerelem Lángja [Levi x Reader] {Hun}

8. Rész 1. fele: "Ti ketten?!"

      - Mi a...

~Te szemszöged~

Abban a pillanatban ellöktem magamtól Erwint.

      - Hanji, te ezt félreérted, én nem--

Közbevágott a mondatomnak, majd könnyező szemekkel beszélni kezdett:

      - Ezen mit lehet félreérteni, a legjobb barátnőm voltál, hogy hazudhattál nekem ekkorát? Akkora egy pat--

És Levi közbeszólt, teljesen nyugodt hangján.

      - [T/N] tényleg nem hibázott! Erwin kezdeményezett.

      - AZ NEM LEHET, CSAK VÉDED ŐT! Erwin nem tenne ilyet! Ugye?

      - Levinek van igaza. - mondta búslakodva a parancsnok.

Egyszerűen nem bírtam felfogni, hogy mi történik itt...elájultam.

A gyengélkedőn keltem fel. Ott ült mellettem a csodálatos Levi, a túloldalamon meglepődésemre Hanji.

      - H-Hanji, te hogyhogy i-i-itt v-vagy? - kérdeztem tőle kómás hangon.

      - Bocsánatot szeretnék kérni azért ami tegnap történt, és--

Meglepődésemre félbevágtam a mondatát, és beleszóltam.

      - TEGNAP?? Egy napig el voltam ájulva?

      - Igen, sajnos. - válaszolt a hadnagy egy kissé szomorú hangon.

Felültem az ágyon, amire mind a ketten rám szóltak, hogy ne, mert még bajom lehet. Nem foglalkoztam velük, ezért megpróbáltam felállni. Aztán hirtelen összeestem.

      - [T/N], jól vagy? - kérdezett Levi, miközben felsegített.

      - Persze, kutya bajom! Elviszel magadhoz?

Levi csak mosolyogva, de egyszerre aggódva, bólogatott.

Nem tudtam ezek után mit kezdeni magammal, túl sok volt az esemény az elmúlt időben.

Úgy döntöttem, hogy az lesz a legjobb, ha elmegyek aludni. De biztos, hogy a kapitánynál kéne?

Végül úgy döntöttem, hogy mivel semmi erőm sincs visszameni az én kabinomba, így itt maradok.

Elmenten lefürdeni. Miután végeztem, gyorsan magam köré tekertem egy törölközőt, amit Levi adott.

Ekkor találtam magam szemben egy óriási problémával...

Nem volt másik ruhám!!!

Pánikolni kezdtem, hogy most mit tegyek!

Alsóneműből felvettem a tegnapit, az estét még kibírja.

Kinéztem az ajtón.
A kapitány már aludt.

Odaszaladtam a szekrényéhez, kikaptam egy felsőjét, és úgy feküdtem be mellé.

Én háttal feküdtem neki, amikor meglepetésemre egy erős kart éreztem magamon.

Nem szóltam semmit, és végül így aludtunk el.

Folytatás...