Keresgéltem.
Keresgéltem egyfolytában. De nem találtam...
Csak álmodoztam,hátha végre egyszer találok valakit, aki képes még engem is szeretni.Így keltem, így feküdtem.
-Hátha van valaki akivel összetartozom,és ugyan ezen gondolkodik mint én, nap mint nap.Sosem voltam az a lány akit érdekelt más véleménye.
Egészen addig, amíg középiskolás nem lettem. Most persze az jönne hogy foglalkoztatott minden csak a tanulás nem...
Milyen különös. Ugyan úgy figyeltem a tanulásra mint az előtt.
De az első egy évem.. hát húzós volt, az biztos.
Fiúk,fiúk... csak szerelmes akartam lenni. Ez az igazság. Erezni akartam ahogy átölelnek, megcsókolnak, oda jön a nagy ő a sulihoz és megkérdezi..-Szia drágám, milyen napod volt?
Erre vágytam! Tényleg semmi másra.