Egy újjabb találkozót beszéltünk meg Janival.
Persze én lebetegedtem és eléggé görcsölt a hasam...ez a fránya női szervezet.
De ennek ellenére elmentem.
Nézegettem a buszokat, most vagy én várok rá két órát, vagy ő vár rám fél órat. Egye fene, hamarabb oda mentem én.
.
.
.
Leszálltam a buszról, egyenesen a váróba rohantam.
Az első dolgom volt hogy a pultos csajszitól kértem egy fájdalom csillapítót.
De persze nem volt neki.
Szuper!
Leültem és csak néztem magam elé. Percenként ránéztem az órára.
Ó,gyerünk már. Miért nem telik gyorsabban az idő?.
Fáradt voltam,kissé hisztis, és persze beteg is.
Vártam egy ideig, aztán másfél óra várás után enyhült a hasfájásom.
Már csak fél órát kellett kibírnom valahogy két lepcsesz szájú idős nő mellett.
-Jajj hát ezt csinálta a Juliska,azt csinált.
Lassan többet tudtam meg arról a Juliska néniről mint magamról.
Ki kellett mennem. Nem bírtam a sok lecsi-fecsit hallgatni. Se Juliska néniről, se senkiről.
Végre jött. Megláttam a kék szemeit és rögvest megcsókoltam.
Megfogta a kezem és annyit kérdezett:
-Mehetünk?
Persze tudtam hogy lesz egy kis kitérőnk, ugyan is neki volt egy kis elintézni valója.
Találkozót beszélt meg valami ismerősével.
Vele tartottam.
Egész oda úton cyak jártatta a száját. Dumált, dumált.
Nagyon aranyos volt.
Mint egy kisfiú akit az anyukája visz oviba. Néha már kissé zavaró volt amennyit beszélt.
De inkább beszélgessünk mint hogy kínos csend legyen nem?.
Mikor oda értünk a megbeszélt helyre még nem volt ott senki. Sejtettem hogy a barátomat most jól átvágták.
Visszafele úton a rövidebbik úton mentünk.
Szegény Jani állandóan csetlett,botlott.
Csúszkált a jégen. Jászotta az agyát.
Szegény egyszer akkorát esett, nevető görcsöt kaptam.:D
Elsételtunk a vonatállomásig, majd ott picit mérges lettem rá.
Ő tovább provokált, így elindultam a saját utamon. Amit persze én sem gondoltam komolyan.
Utánam lépett erősen rámarkolt a karomra és a szemembe nézett.
Megkérdeztem:
ÉN:-Minek jöttél utánam?? Minek?
Jani csak elkezdett hangosan kacarászni, amit nem tudtam mire vélni.
Majd ismét bele pillantott a szemembe,azzal a kacér tekintetével.
Én csak magyaráztam neki.
A mondatom közepébe vágott a csókjával. Nem szóltam semmit. Hagytam hogy csókoljon. Mindennél jobban esett.
Lassan vissza sétáltunk a buszvégállomásra, majd álltunk kint.
Amint magam mellé néztem, a sok ember között Máté arca bukkant fel.
Lesokkoltam, bele nézett a szemembe és talán egy kis sajnálatot láttam abba.
Nem sokáig keringtek a gondolatok a fejemben, ugyanis ott volt mellettem Jani.
És büszkeséggel töltött el hogy vele lehettem.
Amint Máté kijött a váróból, mi bementünk melegedni.
Ledobtam a cuccaim és leültem én is.
Fogalmam sincs mennyi időt ülhettünk ott. Csak voltunk, és beszélgettünk.
Annyira jó volt. Végig a kezével voltam elfoglalva.
Olyan sebes. Hegek vannak rajta mindenütt.
Látszik hogy sokat dolgozik vele.
Olyan nagy az enyémhez képest.
Fél óra múlva indult a busza. Aminek annyira nem örültem. De mennie kellett.
Ahol csak értem elkezdtem puszilgatni.
Enyhen szólva megint egymásnak estünk.
Elkezdtünk vadul csókolózni.
Benyúltam a pólója alá és simogattam az oldalát. Csak csókolt, és csókolt.
Óvatosan elkezdte simogatni ő is az oldalam.
Bele méjjesztettem a körmöm a hátába és végig karmoltam a derekán.
Annyira jól esett mint még soha.
Meg sem bírtam szólalni,úgy kívántam.
Lassan felálltunk, és csendben kimentünk a váróból.
Jött a busza így rohannunk kellet. Finoman megcsókolt és fel is szállt a buszra.
