Annyira szeretem őt, hogy már el sem tudtam mondani neki hogy mire lennék képes érte.
Amikor bele néztem a szemébe annyira akartam.
Akartam a csókját, akartam érezni az illatát, azt ahogy magához szorít.
Mindent akartam ami hozzá fűz, és vele kapcsolatos.
A személyisége egyszerűen magával ragadott.
Minden apró moccanását figyeltem. Akármit csinált annál és annál jobban vágytam rá.
Akárhányszor hozzám szólt, jobban és jobban bele szerettem.
Mindig is tudtam hogy nem volt valami csodás múltja.
De ő mindig mosolygott.
Megpróbálta túltenni magát a dolgokon, és csak egy jót nevetni az egészen.
Persze ez így is volt.
De én láttam, hogy fáj neki.
És tustam azt is hogy nem felejti ezt el soha.
De én akartam! Azt akartam hogy túl lépjen a történteken. És hogy én legyek az aki kicsit vidámabbá teszi a napjait.
