Az arcomba vagított a világos lámpa fénye. Leforgott bennem a tegnapi nap.
A nőverem állt az ágyam felett.
Barbi:- Jó reggelt! Menj zuhanyozni. Suli van ma hugi.
Nem szóltam. Csak csendben elmentem.
Amint levetkőztem, be álltam a zuhany alá magamra engedtem a tűz forró vizet, és gondolkodtam a sulin. Be menjek e, vagy hagyjam a mai napot a fenébe..?
Végü úgy döntöttem bemegyek.
Lezuhanyoztam, felöltöztem és bepakoltam. Se smink, se semmi. Elmentem a buszhoz. Fülembe a füles és a kedvenc zenémeg üvöltettem.
A dobhártyám csak úgy remegett az üvöltő zenétől.
Felszálltam a buszra és elmnetem a suliba. Ahogy a suli elé értem, ott levegőztem egy kicsit.
Akárki jött arra, azt hittem enbem néznek ahogy kinézek..
Gondoltam:
-Vajon a külsőmre van e írva amit érzek..
Elnyomtam a cigit és fel lépcsőztem a termembe.
Beléptem a bizonyos 487-es termünkbe. Ahogy beléptem, rám néztek..
Van aki annyit mondott
-Szia!
Volt aki azt mondta
-Ohh jajj
Persze ez attól függött, ki ismert engem igazán és ki nem.
Leraktam a táskám és ledobtam magam a székre.
Felvettem a kapucnim, és elkezdtem lapozgatni a facebookot.
Lapoztam,lapoztam..
Míg egy ismerős alakra vetettem a pillantásom az ajánlások között.
Jé! Ő volt ott velünk az Ivettel. Jajj tényleg.
(Ismerősnek jelölöd János Horváthot?)
Klikk!
Rá is nyomtam.
Vissza is igazolt azon nyomban.
10 perc telhetett el.
JÁNOS:-János üzenetet küldött neked.
Megnyitottam.
•
JÁNOS:-Szia. Ismerlek esetleg?
ÉN:- Szia! Jajj dehogy is.
JÁNOS:-Várj, nem te voltál ott az Ivettel? Remegtél!
ÉN:- De. Én vagyok az!':D
JÁNOS:- Ohh. És hogy sikerült a randi?:)
Elmeséltem.. hogy mitörtént. Beszélgettünk.
Persze mondta hogy találkozzunk, és megismerkedünk, hogy meséljek neki hogy milyen is volt ez pontosan.
De tereltem a témát. És csak beszélgettünk tovább.
