Most életemben elösször volt alkalmam megtapasztalni azt hogy mit jelent a szerelem első látásra.
Annyira kedves volt.
Egyszerűen nem hittem el.
Megosztott velem olyan dolgokat amit eddig mással nem.
Bekukkanthattam a múltjába.
Tudtam mi történt a régi kapcsolatában.
Hogy mennyi sérelem érte őt, és milyen sok mindenen volt ő túl.
Annyi mindent mesélt magáról, hogy szinte a részévé váltam.
Jöttek a rendszetes találkozások.
Egyre többet láttam őt.Annyira jó volt vele beszélgetni, kettesben lenni.
Kezdtem érezni hogy ennél jobb nem is lehet.
Volt akinek tetszett a páros amit alkottunk, volt akinek nem.
Annyira nem érdekelt.
A barátaim örültek a boldogságomnak, és ez mégjobban bíztatott.
Kezdtem elrugaszkodni a földtől. Picit ellazultam. Ez picit meglátszott az iskolai jegyeimen is. De amint tudtam össze szedtem magam. És a barátnőmmel szerencsére elég jól puskázunk.
.
.
.
Újabb találkozot beszéltünk meg Janival...
A bizalom még mindig nem volt bennem teljes. Mivel utoljára elég nagyott koppantam...
Ismét jött fel a lépcsőn és ahogy megpillantottam, össze szorult a gyomrom.
Ő annyira lazán vette a dolgokat. Láttam rajta hogy nem egy izgulós tipus. Csak jött felém...megnyalta az ajkait. És egy enyhe mosolyt láttam az arcán.
Eddig csak azzal voltam elfoglalva hogy kiismerjem. De most hogy tudtam milyen kedves srác. Szemügyre vettem a külsejét is. Tetszett a stílusa, a kisugárzása, a lazasága. De amit mindennél jobban imádtam az a szeme. A gyönyörű kék szeme. Amiből rögvest tudtam hogy mire gondol, és hogy mit érez.
Különösen jó volt a humora. Akármikor, akárhol megnevettetett.
Bár már az is vicces volt hogy mennyire kínosan éreztem magam.. ő pedig ezt látta.. nem lehet rajtam nem észre venni a szorongást.
De ezeket mindig próbalta terelni, megnevettetett, vagy éppen a számra nyomott egy forró csókot.
