My feelings...

Why...

Megismertelek...
Szimpatikus voltál...
Megnéztem a videóidat...
Tetszettek...
Meghallgattam a dalaidat...
Megfogtak...

Akkor még,nem mondtam volna meg,hogy ilyen fontos leszel...

Egyre többet hallgattalak...
Estétől,reggelig...
Reggeltől,estéig...
És csak azon gondolkoztam:
-Hogy lehet valaki ennyire tiszta,szeretetre méltó,vicces és jófej...

Telt az idő...
Csak rád tudtam gondolni...
A hangodra...
Az arcodra...
A kék szemeidre...
A hajadra...

Megszerettelek...
Mint youtubert,mint énekest,mint embert...
A dalok megszállotjává váltam...
És csak te léteztél a számomra...

Többet megtudtam rólad...
Depresszió...
Pánik betegség...
Pánik rohamok fűződtek hozzád...

Megrémültem...
Hogy lehet egy ilyen embernek,ilyen problémája?
Te nem ezt érdemelnéd...
Az emberek körülötted csak elhagytak,bántottak...
Majdnem mindenki elfordult tőled...
Pedig te mindenedet odaadtad nekik...
De a nézőid mindig itt voltak melletted...
Szerettek...
Nagyon...
És szeretnek még most is...
És fognak is...

Akkor is szerettelek,amikor az érzelemimmel játszottál...
Majdnem véget vetettél az életednek...
Én pedig innen messziről,rettegve vártam mit teszel...
Tehetetlenül...
Szükségem van rád...
Nem akarom,hogy elmenj...
Hogy hülyeséget vagy meggobdolatlan dolgot tegyél...
Mert te tartod bennem a lelket,és ha te nem vagy erős...én miért legyek az?

Átvereketted magad ezeken...
Kiegyensúlyozott életed lett...
Helyreállt körülötted minden...
Nem úgy körülöttem...

Velem is megtörtént sok dolog,amik alatt,csak a te gondolatod és a dalok enyhítettek...
Segítettél...
Pedig nem is tudtál róla...
Mindig itt voltál nekem...
Feldobtad a napom...
Helyre tetted az elmém...

Nem beszéltünk soha...
És talán nem is fogunk...
Nem láttuk egymást élőben soha...
És talán nem is fogjuk...
Nem egy nyelvet beszélünk...
Te felnőtt vagy,én pedig csak egy gyerek...

Miért kínzol?
Miért kínzom magam?
Miért hitegetem a saját agyamat hülyeségekkel?

Nem léptem túl rajtad...
Még mindig szeretlek és szeretni is foglak örökké...
De lehet...hogy valaki átvette a helyed...
Egy valósabb személy...
Aki közelebb van hozzám...

De a szívemben mindig megtartalak,és soha nem foglak elfelejteni...
Miattad sírtam a legtöbbet...
Rajtad nevettem a legtöbbet...
És téged szeretlek a legjobban...

Mostmár tudom,hogy nem kellett volna...
Megtanultam a dolgokat a helyén kezelni...
Értékelni az apróbb örömöket...

Egyszer talán...szeméyesen is elmondhatom neked...
De előbb fel kell nőnöm...és reálisan kell látnom a dolgokat...
Mert addig...csak egy álom leszel a fejemben,ami után sóvárgok...
De nem érhetem el sosem...
W.R.💙

Sziasztok démonkáim!
Nos...
Ez nem egy szokványos story...
Nincsen története...
Sem értelme...
Ezek az én érzéseim,amiket szeretnék kiadni magamból...
És nagyon jól esett...
Szóval valószínűleg jön még majd több ilyen is...
Találkozunk legközelebb!

PEACE out!💙