My feelings...

People...

Minden nap amikor felkelek
Csak azt kérdezem magamtól,
"Minek vagytok,emberek?"
Hogy ítélkezzetek,hogy bántsatok
Hogy fenyegessetek,hogy kihasználjatok...

Elegem van
Vége a régi időknek
Túl sokáig játszottam már a jókislány szerepet...
Sarkamra állok és várok,
Várok,hogy bosszút állhassak rajtatok.

Véginéztem mit tettetek a barátaimmal.
Végignéztem hogy mit tettetek Jázminnal...
Végignéztem hogy mit tettetek Líviával...
Végignéztem hogy mit tettetek Willel...
Végignéztem hogy mit tettetek a szerelmemmel...

Megéltem hogy tönkretesztek
Hogy nem vagytok másra jók,csak hogy sértegessetek.
Tönkrementem,megtörtem, belefáradtam...
Eddig volt hogy karbatett kézzel,egyhelyben álltam...

Lívia...
Az egyik legcsodálatosabb teremtés a világon...
Minden szeretetét nektek adta
De ti,mit tettetek?
Kiközösítettétek és tönkretettétek
Az első,aki igazán megértett
Ugyanazzal a problémával kerültünk egymáshoz közelebb:
Szívtelen,undorító emberek...

Jázmin...
Ennyi boldogság még emberbe nem szorult
Előttetek egy napja sem látott borút
De jöttetek és eltiportátok
Összetörtétek és kihasználtátok
Hiába adott meg nektek mindent
A kisujját nyújtotta,de nektek az egész karja kellett...

Will...
Életem értelme,lelkem ápolója
Értetek dolgozik,értetek énekel...
De nektek ez sem volt elég...
Nektek valakit mindig piszkálni kell
Itt az eredmény láthatjátok:
Depressziót,pánikbetegséget és halálvágyat okoztatok...

Ő...
Ő,ki fény a napomban...
De az ő jóindulata is hiába van
Egy kedves,félénk kisfiú futott neki az életnek,
De mire odaért,hála nektek,egy magábafordult fiatalt ismertem meg.
És még ígyis szeretem...
Minden nap belegondolok...
Vajon a kőkemény külső mit takar?
Összetört,szétesett képzavar...

És mindenki,kit teljes szívemből szeretek
Tönkretettétek és kisemmiztétek mohón...
Velem az élen...
Ki nem volt más,mint egy boldog,kedves kislány...
Az most egy depressziós pánikbeteg...

Mit akartok még?
Mi kell még nektek?
Nem volt még elég?
Az egész életemet elvennétek?
S mint Lívia,mint Jázmin,mint Will és mint Ő...
Mondjátok...mondjátok ki lesz a következő?
Az életem?
Ha kell nektek,önként odaadom...
Csak őket hagyjátok,szenvedtek már eleget...
De ha ezt szeretnétek...
Tessék feláldozom nektek az életemet.
Remélem boldogok lesztek vele...
Én legalább már többet nem szenvedek
De ha egyszer,majd ti is meghaltok...
Talán,démonként a sírotokon táncolhatok...

És akkor,akkor majd én leszek az,ki arcotokba nevet
Én leszek,ki mindent elvehet tőletek
Összezavarodott lelkek,ennyik lesztek csupán
De én addigra mindent tudni fogok,mindnet átélek
És én foglak benneteket a pokolra küldeni
És sírva fogok nevetni,amikor szenvedtek a tisztító tűzben...

Megérné...
Bosszú,mi rajtatok teljesedik ki
És ők,őket megmenthetem
Megmenthetem őket tőletek
Hogy amilyenek most,annál rosszabbak ne legyenek
Megérdemelnék,a boldog,nyugodt életet
De ez csak úgy sikerülhet
Ha ti nem vagytok,és nem húzzátok le őket...

Sziasztok démonkáim!
Ezt a "verset" Lazac25-nek és jazminelek-nek ajánlom.Csajok,csak szeretném ha tudnátok,hogy mindig lesz feljebb.A karma mindent visszaad.Szeretlek titeket és köszönök nektek mindent!

PEACE out!💙