My feelings...

A telesírt párna...

Egy emeleteságyban,
Egészséges kuplerájban,
Tömérdek plüssállattal körbevéve,
Lúdtollból elkészítve...
Egy régi kiskori póló,a huzatja...
Ilyen közegben él,ez a telesírt párna...

Remgeteg titkot őriz,
Rengeteg dolgot hallott már.
A gazdáját kikezdte az élet,
Hiába mászott a létrán,
Rengetegszer visszaesett.

Minden este,
Éjfél,egy óra körül,
Leül az asztalához,meggyújt egy gyertyát,
És kisírja minden gondját...
Derpresszió,és az égő viasz illata terjeng a szobában...
Minden könnycsepp másmiatt hullik a párnára...

Egyet az elhunyt kutyájának,
Egyet a szerelme visszautasításának,
Egyet a magány miatt,
Egyet a barátai miatt,akiket el kell hagynia,
Egyet a kedvenc énekesének,aki bármikor megölheti magát,
Egyet a szülei miatt,akik a külsője miatt piszkálják,
Egyet a barátnak akit örökre elvesztett,
Egyet az időjárásnak,amitől egyfolytában fáj a feje,
Egyet a pánikbetegségnek,ezt egy volt barátjának köszönhette,
Egyet a depressziónak ami lassan felemészti,
Egyet az életnek,ami lassan megöli...

És minden egyes könnycseppel nehezebb lesz a párna,
Szól a lassú zene,
A párna teljesen elázott az őt érő könnyektől...
A lány kimerülstégében elalszik,
Vele a gyertya az asztalon is kimúlik...

És minden este,
Amikor lecsendesül minden,
A párna sóhajt,és próbál édes álmot varázsolni megtört gazdájának,
Aki felkel reggel,és újra indul megbirkózni az élettel...
És a telesírt párna végiggondolja,hogyha ember volna,
Biztos hogy segíteni akarna...
De ő csak egy párna,aki a legfontosabb szerepet hordozza,
Meghallgatja és a lány könnyeit felitatja...

Így lett ő szép lassan,
A telesírt párna...