My feelings...

Where were you...

Hol voltál,amikor egyedül maradtam a sötétben?
Hol jártál,mikor minden percbeb magammal küzdöttem?
Hol voltál,amikor a sikoltásom törte meg az éjszakát?
Hol voltál,mikor úgy fáztam,hogy nem éreztem mást?

Szükségem lett volna rád,mikor téged sirattalak...
Nem voltál mellettem,amikor a gondolataim ellenem fordultak...
Teljes napokat bőgtem végig miattad...
De te ezt soha nem is tudtad...

Hiába vártam a csodát...
Csak a sötétség gomolygott körülöttem...
Te kellettél volna,de hol voltál te akkor?

Egyre reménytelenebb lett minden...
Eltűnt mellőlem a józan eszem...
Nem hallhattam mások intő szavára...
És bánatomban...
Én is a pengéhez nyúltam...

Sötét éjszakában,amikor már mindenki aludt...
Kezemben a fémmel,ami csillogott a rávetülő apró fénytől...
Fülemben a fülhallgatóm...
A zene csak folyamatosan ment...

Karomhoz közeledett a penge...
De a kezemet,már nem a saját fejem vezette...
Utoljára még rád gondoltam...
És a penge hidegét éreztem a karomon...
Már csak egy mozdulat...
És vége mindennek...

De mi ez?
Egy hang a sötétben...
A zene...
A te számod indult el a telfonomon...
Az a szám...
Ami eddig tudta bennem tartani a lelket...
Ahogy meghallottam tiltó szavada...
"Légy erős,mert nincs erre szükséged...
Ne vágd meg magadat...,,
Szemem könnybe lábadt...
Eldobtam a pengét és sírtam...
Egyedül a sötétben...
Vagyis nem egyedül...
Én,és a te hangod...
Ami megmentett a teljes összeomlástól...

Miattad tettem majdnem ezt...
De most megérkeztél...
És megmentetted az életemet...
Lehet,hogy csak a sors...
Vagy a te akaratod...
De vége van...
Nem tettem meg...
És nem is akarom mostmár...

Köszönöm neked...
Hogy amikor igazán kellettél,
Megérkeztél hozzám...
De csak egy kérdés...
Amit csak magamnak tehetek fel...
Eddig hol voltál?...

W.R.💙