My feelings...

Anabelle...

Sokáig vártam a porban,koszban
Régóta porosodtam,a játékdobozban
De most eljött az én időm is
Hiába menekülsz,elkaplak úgyis...

Arcomról a festék,régen lekopott
Ingem összeszedett már rengeteg foltot.
Harisnyám régen kiszakadt már,
Szoknyámat csak apró szálak tartják.

Nem felejtek,meg sem bocsájtok
Lelkemet úgyis nyomja a ti gonoszságotok.
Féltek tőlem,de nem is tudjátok,
Amivé lettem,az csakis a ti hibátok...

"Jelentéktelen kacat...,,-mondjátok rám...
Elmémben nincs sok helyetek már.
Várok,csak várok a pillanatra...
Csak  nehogy egyszer a késem pont a te nyakadat szúrja...

Démonok neveltek,magam is az vagyok...
Féljetek csak,sikítsatok!
Nem kiáltotok már sokáig,
Nem kell már várnotok holnapig.

Egyre közelebb jövök,
Pár perc múlva már az ágyadon ülök.
Nem mozdulsz többet,nem is szólsz már...
Vége a dalnak,és a bosszúm végre nem nyom már.