16 years(befejezett)

Szeretlek....

Zavartan nèztem felrá ès ö is csak állt   elvesztünk a másik tekintetèben, már egy jó ideje lehetünk igy amikor megtörte a kínos csendet.
-Be mehetek?-kèrdezte zavartan tarkoját megvakarva.
-Ja igen persze.-válaszoltam ès odèbb áltam hogy be lèphesen a küszöbön.
-Egyedül vagy?-nèzet körül zavartan.
-Igen Adam már korán elment dolgozni Kate meg vásárolni ment az utobbi időben felváltva vigyázznak rám.-mondtam mikőzbe a konyha pulthoz mentem az infuziomèrt azt  feltetem az álványra majd le ültem a szèkre ès a kezemre feltetem az èrszoritot ès keresni kezdtem a vènám.
-Te azt magadnak fogod megcsinálni?-kèrdezte elèm könyökölve a pultra.
-Kènytelen vagyok-válaszoltam a karomat figyelve-áh megvan.
Fogtam a tüt ès ovatosan beleszurtam a megduzat èrbe majd egy gèzlapot helyeztem rá a ragszalagal rögzitetem le vettem az èrkötöt majd a csövett a tű vègère patintotam ès az infuzio tartáj vègère aplikáltam a vègèt.
A müveletet e közben David csendesen figyelte.
-Nem fáj?-kèrdezte agodo hangon.
-De de hozzá lehet szokni.-válaszoltam egy fájdalmas mosolyal.
-Ez micsoda?-nèzzet rám nagy szemmekel.
-Morfium-válaszoltam el csuklo hangon.
-Várj èn azt hittem cemot kapsz.-egyenesedet ki.
-Már nem.-hajtotam le a fejem.- A szervezetem már túl gyenge ahoz hogy túl èljem a cemot.Ezèrt kapom a morfiumot hogy ne legyenek fájdalmaim.
Idegesen rá csapot az asztalra ès a hütönek támaszkodva nèzet ki az ablakon.
Feláltam megfogtam az álványt ès oda csoszogtam majd hátulról átkaroltam a derekát.
-Mindketten tudtuk hogy előbb útobb ez lesz.-öleltem szorosabban.Nem válaszolt csak megfordult ès az arcom a kèt tenyere közè vette ès csak nèzet.
Könnyes volt a szeme.
Homlokon csókolt majd szorosan megölelt.
-Tudd hogy amiota utoljára kórházba kerültèl azota vagyok tisztában a veled kapcsolatos èrzèseimmel mert azt hittem hogy elveszitetelek mert mikor be mentem a korházba Katèk a folyoson ölelkezve zokogtak.Nem mondtak semmit Adam csak oda jött ès szorosan átt ölelt Kate meg csak egy fájdalmas mosolyal köszöntöt akkor èreztem azt az ürt amit nem akkarok sose èrezni azt az ürt te okoztad a hiányod a legnagyobb fájdalom számomra èrted.Azota tudom hogy te vagy a mindenem hogy nem birok nèlküled èlni mert.....-az arcom ismèt a keze közè vette ès mèlyen a szemembe nèzett.- mert szeretlek az èletemnèl is jobban.
Èn csak megszepenve áltam ès nèztem a szemèbe a ,szemèt ahogy megtelik a könnycsatornája ahogy egyesèvel vègig folynak az arcán èn is sírni kezdtem.Hüvelyk újjával le törölte a könnyeimet.Majd közelebb lèpet majd elkezdet felèm dölni az ajkaink már majdnem össze èrtek amikor Kate belèpet a konyha ajtón egyből szèt rebentünk.
-Megzavartam valamit.-kèrdezte elvörösödve.
-Nem dehogy-köszörülte meg torkát David majd a derekamat átkarolva segitet fel a szèkre.
-Na hogy vagy fáj valamid?.-jött oda Kate vègig mèrve engem.
-Te sírtál?-rá nèzet Davidra-baj van gyerekek?-kèrdezte agodoan.
-Elmondtam Davidnak hogy már csak morfiumot kapok-hajtotam le a fejem.
Kate is elszomorodot.
Hát igen sajnos.-mondta elfolytot hangon mikőzben megsimogata az arcom.
-De ne szomorkodjunk- törölte meg a szemmèt.
-Hozztam csokis popcornt meg pár filmet arra gondoltam nèzhetnènk filmet.-mondta izgatotan.
-Jó- válaszoltam majd ovatosan le száltam a szèkről de hiába a lábam nem birta el a súlyom igy a földre estem.
-Jèzusom- patantak fel mind a ketten.
-Jól vagy?-kèrdeze David miközben felsegitet.
-Igen-válaszoltam.-csak a lábbam picit gyenghe.... dhe mindhjárt jobhb....jobhb lhesz.-mondtam kábán.Sajnos ez a gyógyszer hatása volt mivel már egy jo ideje be volt kötve elkezdet hatni.
-Gyere segitek.-mondta David.
Majd le ültetet a kanapèra.
Hozzot egy takarot ès betakart.
-Akkor most haza megyek hagylak pihenni.-mondta sutogva mikőzbe le gugolt mellèm.
-Nehh neh menj elh.-nagyon nehezen kaptam levegőtt ezèrt Kate ide hozta a lèlegeztetöt ès segitet felvenni.
David melèm ült. Èn meg a combjára tetem a lábaim ès a kezèt átkarolva nyomott el az álom.
Idő közbe felèbredtem de Kate meg David nem vette èszre.
-Nagyon szereted igaz.?-kèrdezte Kate csendesen.
-Mindennèl jobban minden nap attol fèlek hogy felkelek ès rá jövök hogy ö már nincs többè.Ha ö már nem lesz nem lesz semmi èrtelme az èletemnek.
-A miènknek se, ő be aranyozta az egèsz èletünket nekem ö a kislányom. Ha egyszer lesz egy saját gyermekünk Adammel akkor azt szeretnèm hogy olyan legyen mint Johy.Pozitiv,,ès  tiszta meg jó lelkü.-mondta mind e közbe a kezemet simogatva.
-Te nagyon jó anya leszel Kate már most tudom.
-Köszönöm.-válaszolt Kate.
-Mi lesz velünk nèlküle.-csuklott el Kate hangja.
-Èn biztos bele bolondulnèk a hiányába.
-Szeretlek.-nyöszörögtem halkan ès szorosabban öleltem David karját
Hirtelen mind a ketten csendben maradtak.
-Magatokra hagylak titeket.-ált fel Kate.
-Te mind vègig fent voltál?-kèrdezte David.
-Nem de hallotam a story lènyegèt.-emeltem rá a tekintetem. Az egyik kezèvel a hajammat a fülem mögè türte. Ès ovatosan közelebb hajolt ès egy lágy csókot lehelt az ajkaimra nem volt erőm elenkezni.Sőt mièrt is elenkeztem volna.Rá jőttem hogy mindennèl jobban szeretem.
-Szeretlek-döntöte a homlokát az enyèmhez közbe egyik kezèvel az arcomat simogata.
-Èn is nagyon szeretlek de....-egyenesedtem ki.-Nem...nem jöhetünk össze mert nem akkarom hogy miattam szenvedj ha már nem leszek.-mondtam csendesen.
-Ha te nem leszel már nem lesz èrtelme az èletemnek nem lesz mièrt èlnem.
-Ne mond ezt.-lábadt könybe a szemem.
-Majd találsz valakit akki gyönyörű okos ès segit elfeledtetni engem de tud hogy mindig veled leszek.-a tenyerem a mellkasához èrintetem-itt a szívedbe.
Csak ült ès nèzzet rám èrtetlenül.
-Nem lehetek a barátnőd-ennèl a mondatnál megszakadt a szívem
-Èrtem.-válaszolta szomoruan.
-Kèrsz valamit inni hozzok egy kis vizet-patant fel.Feláltam ès utána indultam de hirtelen minden elsőtètedet ès csak Kate síkitását hallotam ès egy idegen fèrfi hangját akki azt kiabálja elveszitjűk.......