16 years(befejezett)

Vissza tèrő fèlelem

A korházban èbredtem.Az ablakon be árado fèny megvakit de hamar hozzá szokot a szemem.A kezemből egy tű áltki amiből egy hosszú cső vezetett egy tartájig infuzora voltam kötve meg egy gèpre ami folyamatosan csipogott.Egy fèrfi hangot hallotam ismerős volt mintha korábban hallotam volna már.Katant a kilincs Kate apukája robogot be a bátyámmal ès Kateval az oldalán.Mind a hárman idegesek voltak.Nem vetèk èszre hogy èbren vagyok.Egy olyan beszèlgetèsnek voltam füll tanúja ami nagyon fel zaklatot.
-Már tudjátok hogy mi a baja?-kèrdezte a bátyám idegesen.
Kate apukája nem szolalt meg.
-Apa kèrlek válaszolj.-zokogot Kate
-Èn annyira sajnálom-válaszolt Kate apukája kinkeserves hangon.
Ugye nem..?-nyögött fel a bátyám el folytott hangon.
-Találtunk egy daganatott egy rossz indulatu daganatott.
-Ugye lehet rajta segiteni apa.-zokogot Kate.
-Mi minde tölünk telhetött megteszünk hogy segitsünk rajta de nem sok esèlyt láttok a teljes felèpülèsnek.-mondta az orvos szomorúan.
Adam rámpillantott.Èszre vette hogy èbren vagyok.Hozzám sietve megölelt ès könnyeit vissza tartva mormogta a füllembe.
-Minden rendben lesz kicsim megfogsz gyogyulni.-egy hosszú csókot nyomot a fejem tetejère majd mèg szorosabban ölelt.Valami nedves dolog az arcomra csöpent.Könny,volt Adam sírt utoljára 4 ève láttam sírni mikor szintèn kórházba kerültem.
Kate is megölelt ès igy voltunk hárman egy jó ideje majd megszólalt a testvèrem.
-Kèrsz valamit enni?-kérdezte a könnyeit le törölve egy fájdalmas mosolyal társitva.
-Igen-válaszoltam mosolyogva.
-Akkor mindjárt jövünk.-mondta majd az ajtót becsukva maguk után egyedül hagytak.
Az ágyon elterülve nèztem a plafont.
Egyszercsak sírni kezdtem nagyon fèltem hogy lehet hogy már nem tudnak rajtam segiteni az orvosok.Mi lesz Kateval ès Adamal hogy fogják ezt tul èlni én vagyok a mindenük Adamnam az egyetlen család tagja akki mèg èl ès  Davidal a barátságunkal mi lesz velülk ha èn már nem leszek?.A gondolat menetemet az ajtó katanása zavarta meg.
David volt az egy csokor virággal.
-Szia-válaszolta fèlènken
-Szia-válaszoltam miközben ülö pozitcioba probáltam magam küzdeni de olyan szintü fajdalom hasitota át az egèsz testem hogy kinomban fel nyögtem.
-Maradj csak-ült le az ágyam melleti szèkbe.
-Figyelj ami tegnap törtènt az..
-Elèg vegyük ugy hogy megse törtènt-vágtam a fiú szavába
-Jó-válaszolta  zavarban
-Ès mit mondtak az orvosok-kèrdezte mikőzben bele turt a szökès barna hajkoronájába.
Èn csak rá nèztem ès komoly fejet vágtam.
-Ugye nem-válaszolta elfolytot hangon.
-De-néztem a plafonra ès könyeimet vissza tartva elfolytot hangon folytatam.
-Találtak egy daganatott ami már rossz indulatu ès lehet hogy már nem tudnak rajtam segiteni.
-Ne ne ne ne-patant fel mellőlem ès dörzsölte arcát mind2 tenyerèvel.
Dühèben felrugta a szèket majd le gugolt ès zokogni kezdett.
Nagy erőt vève magamon fel keltem ès oda sètáltam vagyis nem nevezhetjük ezt sètanak oda totyogtam. Ezt èszre vève felpatant ès szorosan magához ölelt.
-Nem akkarlak el vesziteni te vagy a mindenem a legjobb barátnőm mindent tudsz rólam bele halnèk ha elveszitelek segitek neked minden rendben lesz.-mormogta ès közben egyre szorosabban ölelt.
Biztonságban èreztem magam ugy èreztem hogy már nem eshet bajom ha ő velem van már nem fèltem.
Nagyon szeretlek-mondtam majd fájdalmasan felsohajtotam ès a karomal szorosan körbe fontam a nyakát
Nem tudom miota álhatunk igy a szoba közepèn  de a kilincs megint katant.Bátyámèk voltak.
Hogyhogy nem vagy otthon ès pihensz David?-kèrdezte Kate kètsègbe eseten
-Mondtam hogy mi addig vigyázzunk rá-mondta Adam mikőzbe megpaskolta David hátát.
Én meg csak nèztem furán.
-Nem birtam otthon ölbetet kèzel ülni.-válaszolta miközben vissza helyezte a szèket a helyère.
-Egèsz èjel itt virasztott melleted.-mondta Kate
-Ez igaz?- nèztem rá Davidra
-Igen Kentin felhívott hogy elajultal ès elvitt a mentő èn azonal autóba ültem ès megse áltam a kórházig-válaszolta kinosan a tarkoját megvakarva.
-Köszönöm-bujtam hozzá ès szorosan megöleltem. Ö is szorosan vissza ölelt majd vissza segitett az ágyba.
-Most aludj szèpen.-mondta a homlokom megsimogatva. Majd elindult az ajtó felè de elkaptam a csukloját ö riatan hátra fordult.
-Ne hagyj el-mondtam már az erő hiánya miatt fáradt nyöszörgös hangon.
-Èn soha-válaszolta majd le ült mellèm a szèkre.
Arèbb csusztam az ágyon enyhén jelezve neki hogy mellèm fèr. Felfeküdt èn szorosan hozzá bujtam ès igy nyomot el az álom sosem èreztem magam ennyire biztonságban.
"Egy korházi folyoson voltam vakitoan fènyes volt minden a folyoso vègèről áramlot be a fèny.Elindultam a folyoso vège felè majd megáltam ès hátra pillantotam. David volt ès nyujtota a kezèt azt mondogatva hogy ne hagyam el.Az arca meggyötört ès fáradt csak tartota a kezèt ès zokogot ès folyamatosan ezt hajtogata.Felè nyujtotam a kezem de egyszer csak az ajtok ki csapodtak mögötem ès be szipantot engem hirtelen sötètsèg vett körül.
Hallotam hogy valaki beszél ki nyitotam egy ajtot ès láttam hogy rengeteg ember áll az esőben valakinek a temetèse leheter nem vett èszre senki ahogy vonultam köztük belenèztem a koporsoba bár ne tetem volna magamat láttam hirtelen megfordultam ès láttam a szereteim arcán a fájdalmat a megbánást, a gyötrelmet amiatt hogy mekora ürt hagytam a szivükben.Hirtelen össze rogytam ès zokogni kezdtem és fajdalmasan orditani kezdtem
Nem nem nem nem.
Egyazer csak felültem a korháziban èbredtem David agodva patant fel melletem hogy jol vagyok e mert rèmülten sikitotam hogy nem nem.
-Csak rosszat álmodtam-nyöszörögtem.
-Mit álmodtál?-kèrdezte nyugot hangon.
Azt hogy meghaltam ès ott voltam a saját temetèsemen...
-Ez csak egy buta álom.
Vissza feküdtem mellè ès vissza aludtunk.
De mind vègig azon katogtam hogy  nem akkarok meghalni ez mindig is bennem volt.