16 years(befejezett)

Utánad....

                   David szemszöge....

Rohantam a korházba ahogyan csak tudtam nem volt messze a korház igy futotam a mentő autoba csak Kate fèrt be igy nekem máshogy kellet eljutnom a korházba szóval futotam mert nem volt annyi lèlek jelenlètem hogy vezzesek csak rohantam ahogy csak birtam.Át futotam a zebrán vègig a macska köves uton fel a korház lèpcsöjèn a recepcioshoz berontva akki elmondta hol találom Johyt.A sürgösègire irányitotak èszre vettem Katet akki könyes szemmekel egy ágy felè nèzz ès össze kulcsolt karokkal takkarja egyik kezèvel száját.
Mikor mellè èrtem hallotam èletem legszörnyebb hangját
Biiiiiiiiipppppppppp-vinyogta a gèp probálták újra èleszteni de hiába..Johy már nem adot èlet jeleket a szive örökre megszünt dobogni.A sokk hatására csak megdermedve álltam ès bámultam Johyt ahogy mozdulatlanul fekszik.Már nem lèlegzik nem beszél nem  fájt neki semmi ès már nem tudott szeretni...
Kate a nyakamba borulva hisztèrikus sírásba kezdett.
Èletemben nem èreztem ekkora fájdalmat elvesztetem azt akkit a világon a legjobban szeretem.Az az űr amit okozot a szivemben nagyon nagyon fájt else tudtam kèpzelni az èletem nèlküle bele èpült a bioritmusomba.Egyik pillanatban azt vettem èszre hogy a sürgösègin az egyik kanapèn fekszek az egyik orvos meg a szememet basztatja.
-Jólvan úra.-kèrdezte az orvos.
-I..I..Igen mègis mi törtènt?-kèrdeztem rèmülten miközbe ülèsi pozitcioba küzdötem magam.
-Sokkot kapot amit megtudok èrteni hissz a szeme láttára vesztete...-nem hagytam hogy vègig mondja mègmindig retenetesen fájt.
Feláltam ès oda sètáltam Johyhoz megfogtam a kezèt mèg nem hült ki teljesen csak áltam ès nèztem az arcát.
Már nem hallotam ahogy szuszog pedig olyan èdesen tette.Meg simitotam az arcát ès homlokon csókoltam mèg utoljára kár hogy ö ezt már nem èrezhete bármit megtennèk mègegyszer hallhasam azt ahogy azt mondja szeret ajkai amik eddig vörösen duzadtak mostanra lilás kékes volt böre sápadt retenetes volt igy láttni.

                   *******************

-Sokat szenvedet?- kèrdeztem Katet miközbe ültem a széken magam elè nèzve.
-Mikor már 3 szora èlesztetèk újra akkor már csak a tüdeje meg a szive müködöt nem èrzet semmit.- mondta Kate megviselve.
-Èn meg nem voltam mellete-mondtam kètsègbe eseten elfolytot hangon.
-Ne marcangold magad.-mondta Kate.
-Èn.....èn....nem...nem birok nèlküle èlni Kate, ö volt az èletem èrtelme miatta keltem fel reggelente.-mondtam már zokogva.
-Tudom David tudom-jött oda ès ölelt meg.
Megjelent Adam rohant felènk ès Kate nyakába borult ès zokogni kezdet.
Láttni az arcán a fájdalmat a gyötrelmet  maga volt a pokol Adam jó ember ès az èlete során rengeteg gyötrelmen kellet keresztül mennie ès most a legfèltetebb kincsèt is elvesztete a kishúgát.kb 1óra múlva elbucsuztunk egymástól majd elindultam gyalog haza.Haza èrve èdesanyám mit semm selytve mosolyogva lèpet oda hozzám.
-Megbeszèltètek Johyval a dolgokat.-kèrdezte mosolyogva.
-Anya......Joh....Johy...-nem birtam vègig mondani annyira fájt fájdalmas zokogásba kezdtem.
-Èdes istenem-szepent meg édesanyám.Nyakába borultam.
-Most már jobb helyen van-mondta fejemet simogatva.
-Tudom-válaszoltam.

                  Johy szemszöge...

Egy hosszú fènyes folyoson èbredtem.Hosszu bokáig èrő hófehèr háloing volt rajtam a hajam meg hosszú ès fènyes volt mint kiskoromba már nem fájt semmi olyan elevennek èreztem magam mint mèg soha èletembe.Ahogy haladtam vègig a folyoson ajtok nyitodtak ki ahol az emlèkeim voltak szèp sorjában jók ès rosszak egyaránt. Az első lèpèseim az első fogtündères story az első karácsonyom a betegsègem diagnosztizálása amikor megismertem Davidet a barátságunk szorosodása az első mütètem az első csókunk....minden ès ahogy az utolso ajtohoz èrtem Adam Kate ès David áltak ott fájdalmat sugárzot az arcuk.De mègis láttam a szemükben egy kisörömöt vègig èrtem a folyoson ott álltam egy csukot ajtó előtt ahonnan szürödöt ki a fèny megfogtam a kilincset le nyomtam ès kinyitotam az ajtót egy mèly fèrfi hangot hallotam.
-Gyere be Johanna már vártunk rád-mondta az idegen hang.Egyszer csak megláttam a nagyszüleimet akkiket sajnos már nem ismerhetem belèptem az ajton ès az ajtó örökre be zárult mögötem......

                   David szemszöge...

Ma volt egy hete hogy eltemetük Johyt mègmindig nem fogtam fel hogy ö már nincs.De Kate szólt hogy adni szeretne valamit szóval felöltöztem egy fekete farmer fekete polt meg egy fekete börzsekit vettem fel egy piros torna csukával beültem az automba ès elindultam.Kiszáltam vègig sétáltam a vöröses barnás kocsi feljáron bekopogtam.Kate nyitot ajtot.
-Gyere be- mondta majd nagyobbra tárta az ajtot hogy be tudjak menni.
-Tessèk ezt Johy szobájában találtuk.-mondta ès egy boritèkot nyujtot felém......