TXT, nincs vissza út.

Bejutás

-TXT? - kérdeztem kicsit furcsán.

-Igen. - válaszolták nagy lelkesen és mosolyogva.

-Mi az a TXT?

-...."lefagyás a fiúknál és magukba esnek".

-Valami rosszat kérdeztem? - fordultam oda nagyim felé közben fake mosollyal mosolyogtam, hogy mi rosszat mondhattam nekik.

- A bandánk neve TXT. A cég új csapata vagyunk.-felelte Beomgyu.

- Áh...hogy egy banda...világos..-még most se tudtam mi van...biztos nagyon beverhettem a fejemet.

-Sose hallottál rólunk? Pedig elég népszerűek vagyunk már...- kezdte rá Kai.

-Bocsi...de nem hiszem. Nem igazán vagyok képbe ilyen dolgokkal.

-De hát koreai vagy...

-Ja, de eddig Amerikába éltem..

-Kincsem, most már ideje lenne haza menni. Nagyapád is biztos már vár.-nagyim látta, hogy kezd kínos lenni a dolog, és szerencsére éppen időben szólt hozzám.

-Rendben, akkor...viszlát TXT.

Mikor ezt a mondatot ki ejtettem a számon elindultam a kijárat felé. Ideges voltam kicsit. Ők...nagyon aranyosak és helyes voltak. De inkább helyesek. A haza fele úton síri csendben mentem haza nagyim mellett. Úgy éreztem kapni fogok tőle...és látsd mire haza értünk..

-Te hülye vagy Sarah? Mégis, hogy képzelted ezt? Meg mik voltak ezek a bugyuta kérdések?-ja...nagyim kicsit ki akadt.

-De most miért? Egyáltalán mi ez a név? Olyan mint a teletext a tv-ben...annak is TXT a rövidítése..

-És ezt meg kellett kérdezned? Nem tudtál volna csak csendben állni mellettem?

-Öhm...mi történt szívem?-nagyapa éppen majszolgatta a vacsoráját és halkan szólította meg a nagyit.

-Az, hogy a drága unokád a BigHit cég új bandájával le állt beszélni és még kritizálni is!

-Sarah...-kérdezte nyugis hangon a papóm-..igaz ez?

-Mégis mi rossz volt ebben? Nem vagyok tisztában ezekkel dolgokkal..

-Szóval igaz akkor...-felállt papóm az asztaltól közelebb jött hozzám és megsüketültem.-REMÉLEM TUDSZ RÓLA, HOGY EZ A NAGYID ÁLLÁSÁBA KERÜL ÉS NEM ÁLLHATSZ SZÓBA ILYEN HÍRES EMBEREKKEL!.-ordította el magát az amúgy nyugodt természetű papóm.-Köszönöm szívem finom volt a vacsora.-majd megint aranyos kedvében lett.

-Nagyi...sajnálom...ígérem több ilyen nem lesz...

-Tudom..de sajna lesz.

-Há?

-Ott fogsz velem heti 3 alkalommal dolgozni és már holnap kezdesz is.

-TESSÉK?

Ez után a párbeszéd után én felmentem az emeletre a szobámba. Ami szép kék volt, tengerpartos dolgokkal tele mert a nagyszüleim sokszor utazgatnak. Az ágyam meg olyan puha volt, hogy rögtön elaludtam. De nem tartott sokáig az élvezet.

-Sarah! Keljél lassan indulunk kell.-rontott be a szobámba a nagyi.

-Hány óra van? - fél kómás voltam és nagyon álmos.

-Fél 4. Ideje felkelni.

-Hogy mennyi?-rögtön ledobtam magamról a takarót.-Még hajnal van! Hova akarsz te menni ilyenkor...épp, hogy el aludtam. Aludtam nagyjából 2 órát.