TXT, nincs vissza út.

Randi és a múlt

Beomgyu Valentin napi dolgai után nem tudtam hol vagyok, majd az volt az első kérdése, hogy "Holnap nem megyünk el randizni?"

Egyszerre sok volt ez nekem de amúgy nagyon örültem neki, a szám a fülemig ért. Így igent mondtam neki.

Mondta, hogy reggel 10-re jön értem. De, hogy hova megyünk azt nem mondta.

/Beomgyu szemszög/

-Hallod.. tudod már hova viszed randizni Saraht? - kérdezte Soobin.

-Ja, hogy még azt is nekem kell ki találni? - fordultam ki a szekrényből Soobin felé miközben próbáltam keresni valami csinos ruhát.

-Hisz te hívtad őt el... ilyen idióta sem lehetsz..

-De igen. Hisz most látod.

-De hát.. áh mindegy. Előre sajnálom őt..

Gyorsan elmentem le tusolni is. Mikor a tükörbe néztem azon gondolkoztam, hogy lehet kéne borotválkoznom? De nem arcra gondoltam.... Legalább 5 percembe telt mire választ adtam magamnak, lett volna több is de.. rám jött a kakilhatnék. Mikor ültem volna le a wcre valaki betört és csak ennyit hallottam:

-UTAT!!!

Yeonjun rohant be.

-Jól vagy? - kérdeztem tőle.

-Dehogyis. Valamit igen csak össze ettem.. de amúgy neked 10 perced van 10-ig ugye tudod?

-Hogy mennyi?? De hát nekem is kell kakálnom!

-Bocsi de itt nem fog össze jönni..

Majd futottam ki a fürdőből, öltöztem fel és mentem Sarah elé. De igen csak görcsölt a hasam, hangokkal ki is fejezte magát.

Mikor Sarahék házához értem ideges voltam, de mikor megláttam akkor még jobban az lettem.

-Nagyon csinos vagy Sarah. - majd odahajoltam és adtam az arcára egy puszit.

-Te sem panaszkodhatsz. Ki tettél magadért. - mosolygott rám.

-Akkor kövess kérlek.

-Hova megyünk amúgy?

-Étteremben. A legjobba. A legjobb csaj csak a legjobbat érdemli. Na jó... ez béna volt.

-Inkább vicces.

Elindultunk. De olyan ideges lettem, hogy le izzadtam. Jó büdös voltam..

Az étterem ajtaja előtt a hasam ismét megszólalt. És Sarah is hallotta.

-Mi volt ez a hang?

-Mi? Én nem hallottam semmit. - mikor rá néztem Sarahra láttam, hogy mögötte a bokrokban ott vannak a srácok. Megkönnyebbültem, hogy láttam őket.

-Jó napot. Van foglalásuk? - szólalt meg a pincér.

-Igen, Choi Beomgyu névre.

-Kövessenek.

Én is hülye voltam, mert az erkélyre foglaltam asztalt, de odáig lépcsőzni is kellett. A hasam mégjobban görcsölt, majdnem oda eresztettem.