A pasas kijelentése után nem tudtam, hogy sírjak vagy örüljek. Bejutottam a top 5-be és táncolhatok egy dalban, de ez a dal a TXT dala lesz... Remek..
-Rendben, akik a nevüket hallották menjenek a 12-es terembe átöltözni és kezdik a próbát. A fiúkat értesítjük utána.- jelentette ki az a pasas.
El is mentünk abba terembe. A lányok csak úgy visongtak bent, és mondták, hogy milyen jó pasik meg, hogy az egyiknek ez kell, a másiknak az. Csak én szartam le?
-2 perc lányok.-szólt be egy női hang, nem tudtuk kié lehet.
-Sziasztok, én Rina vagyok ő pedig Jason és mi fogjuk megmutatni nektek a koreográfiát.- Rina aranyosnak tűnt és olyan 21 éves lehetett, szép barna hosszú haja volt, és Jason ugyanez csak rövid szőke volt a haja.
-Álljatok párba, vagyis...mi ki gondoltuk, hogy ki, kivel legyen úgyhogy mondanám is.- kezdte el Jason a szervezést.- Rena, te leszel Soobinnal, Ari-Kai, Ya Na-Yeonjun, Mina-Taehyun és Sarah-Beomgyu.
Nem fogok hazudni...mikor kimondta Beomgyu nevét a szívem hevesen vert. Inkább lettem volna Kai-al, jobban érezném magam.
-Akkor..álljatok egymás mellé mint én Jasonnel. Remek. Most nyújtsátok ki a kezetek de fogjátok meg egymásét, megmutatjuk, hogyan. Majd a fiú tekerje be a lányt és állítsa meg úgy mintha megölelné.
Mi megpróbáltuk...de mikor Beomgyu húzott befele én megbotlottam és szó szerint a karjai közé estem és a tekintetünk nagyjából 5 cm-re volt egymásétól. A szívem nagyon hevesen vert és pár másodpercre lefagytam majd magamhoz tértem.
-Ah elnézést de...ki kell rohannom a mosdóba.- majd ki is mentem. Megmostam hideg vízzel az arcom és bele néztem a tükörbe. Sarah.., hogy lehetsz ilyen két bal lábas? Majd lassan vissza mentem.
-Minden okés?- kérdezte Jason.
-Igen, picit megszédültem.- vagyis megláttam egy istenséget de nem baj.
-A próbából mára elég pihenjetek. Mivel még van sok időnk és kezdők vagytok így ráérünk.-aranyos hangon mondták majd a 2 koreográfusunk kiment a teremből. És én megpróbáltam ki osonni és azt hiszem sikerült is.
-Sarah!
Vagyis csak hittem.
-Kai.. miért jöttél utánam?
-Olyan furcsának tűnsz, történt valami?
-Nem hiszem... csak kicsit megszédültem ennyi.
-Hm, akkor menj és pihenj le kicsit.
Én el is mentem. De nem tudtam nyugodtan feküdni ezért kimentem a cég pályájára. Azt hittem egyedül leszek, de nem így volt. Láttam valakit ott kosarazni, de sötét volt így nem tudtam megállapítani, hogy ki az, a villanyokat még nem kapcsolták föl, így tényleg sötét volt. De azért oda mentem. Látott engem de nem szólt semmit. Annyit láttam belőle, hogy a cucca fekete, a felsője is és az alsója is.
Mikor dobtam a kosárra a labda vissza pattant és picit eltalálta a fejem én meg hátra estem. De nem estem le a földre mert aki ott volt az elkapott engem. Be volt csukva a szemem, mikor megpróbáltam kinyitni érdekes módon a lámpák felkapcsoltak és a tekintetem arra a feketére szegeződött aki mellettem volt és elkapott engem.
-Jól vagy?-kérdezte a sötétség.
-Azt hiszem..
Majd kezdtem élesen látni, és megláttam a sötétséget. Persze, hogy Beomgyu kapott el. Hamarabb nem tudott volna égni az a lámpa?

YOU ARE READING
TXT, nincs vissza út.
FanfictionÉlet egy bandával akik olyanok mint az Istenek és boldog vagy velük, vagy élni nélkülük de szomorúnak lenni. Majd kiderül.