TXT, nincs vissza út.

Siker, vagy mégsem?

-Akkor a szerződést kérlek írd alá itt.-mondta az igazgató nagy boldogan nekem.

Mikor aláírtam minden papírt, ami minimum vagy 50 volt és nem túlzok, mondta, hogy költözzek be. Vagy maradjak a nagyszüleimnél mivel úgyis közel laknak. De én fontolóra vettem.

Nagyimmal a haza fele utat végig beszélgettük, de volt egy rossz érzésem miközben sétáltunk, csak nem jöttem rá, hogy mi, csak akkor amikor haza értünk. És láss csodát....hogy maradtam volna a cégnél estére.

Ott volt előttem konkrétan az egész családom és egy négyzetméternyi hely sem volt szabad.

-Oh megjöttél drágám?-kérdezte papóm szokás szerint behunyt szemekkel és nagy mosollyal, akárcsak egy animéből egy cuki nagypapa - Mondd csak..nekünk mikor lett ekkora nagy családunk?

-Öh.."lefagyás és szem ráncolgatás" Mit kerestek ti itt és honnan tudtátok, hogy itt vagyok?- fel sem tudtam fogni amit látok.

-Mégis mit képzelsz te magadról lányom, hogy egy idegen helyre repülsz??! Tudod mennyire kerestünk téged?!.-anyám elkezdett ordibálni velem, mint általában mindig.

-Te csak maradj csendben!-pont az a személy szólalt fel akiről nem gondoltam volna.

-Na de anyuka...-igen nagyim szólalt fel.

-Sarah mindent elmesélt és nagyon jól döntött, hogy ide jött és felkeresett minket, igaz nem tudta hova viszi a gépe de nagyon örülök neki. Igaz amióta itt van sok bajt hozott rám de-

-De anyuka..

-Ne vágj a szavamba! Még nem végeztem! Sarah egy érett nagy lány, és mindent elmesélt ami otthon történt, és egyet garantálok...nem engedem vissza őt Amerikába!!

"Mindenki ledöbbent ez után a mondat után"

-De anya...Sarah még  nem érett...szüksége van a szüleire.-majd apám is közbe szólt, de legalább nem ordított.

-Te is ilyen idős korodba mentél ki Amerikába és lám...rád talált ott a szerelem. És csak, hogy tudjátok...Sarah itt munkát is kapott és már holnap kezd. Ha ezt az esélyt elszúrjátok neki...esküszöm páros lábbal rúgom vissza az egész bagázst Amerikába és haragudni fogok rátok. Én a helyetekbe vissza mennék...de nélküle.

-Maga olyan mint amikor megismertem.-anyám flegmázni kezdett.

-Köszönöm.-meghajolt a nagyi.-Ezt bóknak veszem.

-Menjünk drágám..-és kivonult a család.

-Nagyi..

-Ne mondj semmit...menj fel és pakolj.

A hangja idegesnek és szomorúnak tűnt. Soha életemben nem láttam ilyennek de...EZ ATOM KIRÁLY VOLT!!! Így még én se beszéltem sose anyámmal. Mostantól nagyi a példaképem.

Reggel mikor felkeltem hasamra sütött a nap, a madarak csiripeltek én meg szépen elaludtam és a riasztásra se keltem fel. Pedig max hangerőn volt és hatszor riasztott. Hm...reménytelen eset vagyok. Így 4 óra helyett 8-kor keltem.

Gyorsan össze kaptam magam és elindultam bőrönddel a céghez. Mikor az ajtón beértem megláttam a nagyimat. Mosolyogtam aztán eszembe jutott az este és lehajtottam a fejem aztán a mosolyom is eltűnt.

-Sarah, hát itt vagy?-jött oda hozzám aranyosan.

-Nagyi, nem haragszol rám?

-Ugyan miért haragudnék? Csak amiatt haragszom, hogy elaludtál, így lemaradtál a szoba választásról és már csak 1 maradt...