Az ellentétek vonzák egymást

Egy függőség

Mi is a szerelem? Egy szintetikus drog amitől jobbik esetben függő leszel , rosszabbikban meg tönkre tesz. Hát az én esetembe kezdett a rosszabbik elő jönni. Mióta Kendra megnyílt azóta más lett minden.. Nem is tudom rám függött, folyamatosan rajtam van és én ilyen nem vagyok. Nem tudok mindig valakin lógni, vagy éppen nulla huszonnégyben valakivel lenni, nekem kell a tér, a szabadidő amit csak magamnak szentelek. Én megértem őt,hogy miért ilyen hisz elvesztett valakit aki fontos volt számára,de én vele szembe egy démon vagyok aki csak van és nem éresztett vele semmit. Hiányzik az a tűz, az a veszélyes  játszma, mikor csak egymás szemébe néztek és forr a levegő körülöttetek. Kirával ez meg volt és ezért szerettem vele játszani, még  akkor is ha tudtam, hogy több vasat tartott a tűzbe tudtam, hogy engem akar mert én is ugyan ezt játszottam vele amit ő velem. Az a láng  meg volt közöttünk ami most hiányzik. Lassan kezdek bele örülni az egészbe minden egyes nap egy veszteség, amit magamból veszitek és miért? Mert nem akarok egy olyan személyt bántani aki nem érdemli meg. Be kell vallanom Kendra hozzám képest egy kislány aki úgy mond az anyát látja aki védi, teljes szívéből szereti de ez nem én vagyok. Én nem szeretem teljes szívemből én csak kedvelem mint barátot és az a baj , ha ezt elmondanám neki akkor darabokra törnèm. Minden reggel egyre kihaltabb vagyok és kezdek beleőrülni. Régebben talán vágytam arra, hogy nagy szerelmes legyek és legyen valaki akibe igazán belé tudnék szeretni, akiért az életemet adnám, de be kell vallanom nem tudnám magamat elképzelni egy ilyen szerepben. Én aki mindig csak a tűzzel játszik annak egy ilyen dolog nagy falat lenne és azt se tudná  eszik vagy isszák-e ezt a dolgot.
- Hey  te nem figyelsz. Vágott a gondolataim közé Kendra.
- De, csak ma valahogy nincs kedvem. Néztem a szemeibe.
- Baj van ? Talán a tegnapi miatt? Az arcán kétségbeesést vettem észre.
- Nem. Csak ma nem érzem magam jól. Próbáltam kerülni a témát, de ő nem engedte ezt.
- Nézd amit elmondtam neked azt nem azért mondtam el, hogy sajnálj csak szerettem volna , hogy tudd.  Ez egy nyitás volt feléd. Én szeretlek és szerelmes vagyok beléd.
Ne csak ezt ne mondd... Csak ezeket ne éreznéd.. én nem érzek így... de ezt nem mondhatom neked el.
- Tudom  én is téged. Vágtam rá villám gyorsan és ki mentem a szobából. Még Roza csak annyit látott, hogy be menekülök a szobámba.

Roza szemszöge:

Nicole elhúzott mellettem mint akibe a villám csapott bele. Be mentem a szobába ahol Kendra állt és kétségbe volt esve.
- Mi a baj kedvesem? Fogtam meg a kezét Kendrának.
- Semmi csak lehet valami rosszat mondtam neki. Csuklott el a hangja a lánynak.
- Ugyan még is mit mondtál neki? Kérdeztem érdeklődően.
- Azt... Én azt ... hogy szeretem és szerelmes vagyok belé. Roza csak mosolygott és magához ölelte a lányt.
- Nem lesz semmi gond. Nicolenak az érzések kimutatása nehezen megy. Ő sose volt érzelgős csak hagyj neki időt míg feldolgozza, hogy valaki  tényleg szereti igazán  és tiszta szívből.
- Rendben. Törölte a könnyeket a szeméből a lány.
- Kedvesem menjél haza , vegyél egy forró fürdőt és pihenj. Várd meg míg ő keres téged.  Engedj neki időt és ő majd el fog neked mindent mondani. Kendra eltávozott én pedig Nicole ajtajához mentem hátha hallok valamit de semmit, szépen lassan benyitottam a szobájába és ott ült az ablakba csak kifele bámult és nem  szólalt meg.
- Mi a baj Nicole? Léptem hozzá lassan.
- Semmi. Válaszolt ridegen.
- Kendra? Vágtam rá olyan gyorsan amennyire csak lehetett.
- Nem..  vagy is de. Válaszolt össze zavarodottan.
- És még is mi a bajod vele ? Az hogy szeret? Mert ha igen akkor valami nálad nem oké.
Néztem rá  egyenesen a szemébe.
- Nicole ismerlek gyermekkorod óta én neveltelek, ott voltam mindig  neked, tudod bármit elmondhatsz nekem úgy hogy megkérdem még egyszer mi a baj?
- Roza  miért szeret engem ? Miért pont engem? Én nem vagyok neki elég jó... tudom. Ekkor már a szemembe nézett és csak a ridegséget láttam benne.
- Ez olyan dolog amit csak ő tud neked megválaszolni és nem én. De ne feledd ha szeretsz valakit az már  valami, ha szeretnek az már haladás és ha szeretsz és szeretnek az a minden. Öleltem át és szorítottam magamhoz amennyire csak lehetett, majd kimentem a szobájából és magára hagytam a gondolataival.