Az ellentétek vonzák egymást

Működik a kémia?

Lara szemszöge:

Ma kéne elkezdeni a projektet Nicoleval, de valahogy félek ettől. Mivan ha megint egy közeli csók alakul ki közöttünk? Ellent tudnék állni neki? Szerintem nem. Valami van benne ami húz és vonz, a gyönyörű szemei amivel vetkőztetni tud , a formás alakja, a hangja, nevetése ezek mind vonzanak , de miért? Hiszen nekem barátnőm van és nem kéne ezeknek az érzéseknek bennem lennie... Cassandra is csodálatos személy volt még azelőtt mielőtt el nem kezdett futni. Emlékszem ami megfogott benne, az a természete volt , nyugodt , bájos, szeretett teljes ember volt , akivel mindent megtudtál beszélni és ha gond volt egyből ott termedt és segített ahol csak tudod. Mindig tisztelt és úgy bánt velem mint egy hercegnővel. Mára már egy beképzelt felszínes ember lett , aki mindenkit lenéz és bánt...velem úgy ahogy normális, de néha a támogatására lenne szükségem, de nem kapom meg tőle. Szeretem még ,de nem tudom,hogy hogyan..lehet már csak a barátságát akarom és nem a szerelmét. Ezekkel a gonndolatokal értem be az iskolába ahol már Cassandra várt egy száll rózsával a kezében. Mikor meglátott mosolygott és magához húzott majd megcsókolt.
- Szia szerelmem. Mosolygott rám édesen.
-Öhm szia drágám, Mi ez a nagy öröm?
- Nem emlékszel.? Ma van az évfordulónk édes és ma azt terveztem, hogy egész este együtt leszünk, össze bújunk, filmezünk, beszélgetünk.
- De emlékszem drágám, de ma suli után a kémia feladatot akartuk csinálni. Vágtam rá olyan gyorsan amennyire csak lehet.
- Kivel csinálod? Húzta fel a szemöldökét morcosan.
-Nicoleval. Vágtam fapofát.
-Pont vele? Csattant fel idegesen.
-Igen,de ha végzünk hívlak és ígérem bepótoljuk. Nyomtam egy puszit a szájára, és szemem sarkából láttam , hogy pont akkor ment el Nicole mellettem ... miért vágyok jobban az ő csókjára mint Cassandráéra...pedig A múltkor meg se csókolt.
- Hahó itt vagy baby? Legyezte meg a kezét előttem Cassandra.
-Igen itt vagyok, na akkor benne vagy?
- Jó legyen,benne vagyok de azonnal hívj. Nyomott még egy puszit a számra és elment én pedig a termem felé vettem az irányt. Ahogyan a terembe értem egyből kiszúrtam Nicolét aki éppen a telefonjával szórakozott. Felé vettem az irányt és leültem  mellé,  ő pedig rám sem nézet. Persze mit is vártam  , hogy majd örülni fog nekem? Ugyan hisz két perccel ezelőtt még Cassandrával  látott a folyosón most pedig hirtelen a nyakamba ugrana... az annyira apszordum könyörgöm miért áradozok róla? Nekem van barátnőm de még is rá vágyok... mit teszel velem te lány.

Nicole szemszöge:

Larával  egész órán nem szóltunk egymáshoz, de még is hogy tudnék  jó fej lenni miközben azzal a szerencsétlennel  láttam?  Jó tudom semmi közöm sincs hozzá, de valamiét zavar és amúgy is  nekem van nőm vagy mi... a gondolkozásomból  Misis. Techman  szakított félbe.
- Mától akik még nem kezdték el a kémia projektet azoknak van még egy hetük az előadásig.
Remek mi meg bele se fogtunk.
-Figyelj Nicole mi lenne ha ma suli után elkezdenénk? Ahogyan rám meredt a szemeivel a szívem megdobbant és melegség járt át. Hirtelen azt se tudtam, hogy fiú vagy lány vagyok. Csak meredtem rá és vagy 5 perce meredhettem rá mikor előttem csóválta a kezét.
- Minden rendben Nicole?
- Mi-mi  ja igen.. feleltem hebegve habogva.
- Na akkor ma kémia projekt?  Kérdezte kíváncsiskodóan és végig a tekintetemet fürkészte. Bólintottam egyet és a tekintetemet elvettem. Kicsengettek majd a kezemet megfogta és behúzott a kémia terembe. A szememmel végig mertem a termet ami tele volt kémcsövekkel és fura képekkel , mondjuk a kémia sosem volt az erősségem úgy hogy semmit se értettem belőle soha. Majd Lara leült az egyik székre és  nekem szegezte a kérdést.
- Szóval mennyire  értesz a kémiához? Húzta fel a szemöldökét és a mutatóujjával rám mutatott .
-Öööö  semennyire? Húztam kínos nevetésre a számat.
- Gondoltam. Mosolygott rám.
- De ne aggódj egy nagyon egyszerű és frappáns projektet eszeltem ki.
Az egyik, ami eszembe jut, otthon is (mondjuk inkább egy udvaron) biztos kipróbálhatod és látványos, az inkább fizika, mint kémia, de kémiaórán láttam:

Egy teamécsest borszesz égő lángja felett felhevítesz úgy, hogy már a viaszt is meg tudd gyújtani a kanóctól függetlenül, aztán vizet permetezel rá. Az apró permetcseppek az égő viaszban felforrnak, és szétröpítik azt. Jobb, mint a csillagszóró.

A másik hogy alkoholba (mondjuk denaturált szeszbe) valamilyen lángfestő anyagot oldasz (mondjuk a bárium nem tudom mennyire beszerezhető), és egy keveset egy hosszú, hengeres mérőpohárba töltesz, hogy a gőze minél jobban telítse a poharat. Aztán egy gyújtó pálcával belobbantod. Egy szép hosszú zöld (vagy a lángfestő anyagnak megfelelő színű láng fog kicsapni).
Na melyiket választod?  Kérdezte csillogó szemmekel , de én ebből semmit nem értettem úgy hogy a másodikat választottam.
-Remek. Csapta össze a kezeit és neki látott előkészíteni a dolgokat. Persze én csak bámultam a formás feneket és kajánul mosolyogtam.
- Na kész is gyere gyújtsd meg.
- És ha felrobbantunk valamit ?
- De hogy ez egy kémia terem semmi nem fog történi.
Ahogyan meggyújtottam elkezdet lángolni az a nyavaja és hát természetesen a tűzjelző be indult.
-Remek  én megmondtam. Csaptam össze kezemet , de természetesen Lara csak mosolygott majd közelebb jött és megfogta a kezemet. A testemet bizsergést éreztem,  és gyomromba a pillangók megmozdultak , a szívem hevesen vert és akaratlanul is  felé hajoltam , ő nem húzta el a fejét  ha nem közelebb hajolt. Nem bírtam  magammal  és az ajkát már érezni akartam az enyémen,  úgy hogy  derekánál fogva magamhoz húztam,  a kezemet a fenéken pihentettem , majd szépen megmarkoltam amitől ő kicsit felnyögött majd meg közelebb  hajolt hozzám. Meredtünk egymás szemébe és egyszer csak az ajkunk össze ért. Az ajkunk  heves táncot járt és egyre durvábban markoltam a fenekét. Ahogyan markoltam a fenekét ő az egyik padhoz nyomot majd a nyelvével behatolást követelt amit én meg is adtam neki. Annyira jó volt a csók,  hogy észre se vettük csurom  vizesek vagyunk és a tűzjelző már el is hallgatott. Egyszerűen nem bírtam betelni a csókjával,  akartam őt annyira , hogy ott helyben neki tudtam volna esni. Úsztam a mámorba,  hirtelen az idő is lelassult,  a szívem verését hallottam ami már évek óta nem vert ennyire... Lara akarlak , kívánlak... légy az enyém. Fel akartam emelni ,de eltolt magától majd a fejét a melkhasamra hajtotta, majd rekettes hangon megszólalt.
- Haza viszel?
Bólintottam egyet majd kezénél fogva kivezettem a kocsimhoz. Kinyitottam az ajtót ő pedig lelkesen beszállt. Elkértem a címet és a telefonszámát.  Az út csendesen telt és egyikőnk se mondott semmit , de ez nem az a kínos fajta csend volt ha nem ez más volt , ez olyan kellemes és megnyugtatót. Lefordultam a Longstreertre és ekkor tűnt fel , hogy a szomszédom az a csodálatos lány.
- Jé  te a szomszédom vagy. Mosolyogtam rá
- Miért te hol laksz ? Meredt rám.
- A másik oldalon. Mutattam a házra ahol laktam. Ezután nem szóltunk semmit csak bámultuk egymást.  Közelebb  hajolt hozzám és adott egy kis puszit a számra majd kiszállt az autóból és bement a házba. Én meg itt álltam a haza előtt és meredtem magam elé. Éppen bámultam kifele a szélvédőn  mikor Cassandrát megláttam ahogy be megy Lara hazában... Hirtelen csalódottság ,  düh és harag kapott el.

Mit tettél  velem te lány?