Csak te! (Krilov család III.)

17.

Tizenhetedik fejezet

Egy héttel később Mariann a Kendall birokra látogatott az édesanyjával, hogy Taylorral közösen döntsenek a házukat illető apróbb részletkérdésekről.

A lánykérés után Mrs. Krilov nem utazott tovább ugyanis New Orleansba, hanem Szása kíséretében visszatért Sontownba, hogy megszervezze az esküvőt. Mariann könyörgött, és a szülei engedtek, így alig több mint két hetük maradt a menyegzőig.

Taylornak is akadt dolga elég. Még tavasszal belekezdett ugyan a saját háza felhúzásába, meglehetős lassan haladt eddig, de a közelgő esküvő boldog tudatában gőzerőre kapcsolta az építkezést. Hajnaltól estig dolgozott az embereivel, hogy legalább az alsó szintet megfelelő állapotba hozzák a fiatalasszony érkezésére, vacsora után pedig napi rendszerességgel tiszteletét tette Rowling házában, ahonnan egy évvel ezelőtt kiebrudalták.

Mivel a házépítés olyan stádiumba érkezett, hogy a bútorok elhelyezésével és egyéb apróságokkal kapcsolatban feltétlenül szükség volt Mariann véleményére, Mrs. Krilov beleegyezett, hogy a lányával kettesben átkocsiznak a birtokra.

Mivel az asszony a korai reggeli indulásról hallani sem akart, és délben elviselhetetlenül melegre fordult az idő, a tea után keltek útra, amikor a nap tüze lanyhul, és aranyos ragyogásba fordulnak a színek.

A birtok udvarán Tayloron kívül egy sereg gyerek és Emily Kendall fogadta a vendégeket. A férfiak a földeken és az állatok mellett dolgoztak, a többi asszony pedig saját házának rejtekéből figyelte az érkező hölgyeket, akik közül az egyik hajdani uruk, Taylor Kendall felesége lesz.

Emily a főépület konyhájába vezette Mrs. Krilovot és lányát, ahol a jelentősebb események rendszerint zajlottak. Mariann pirulva köszönte meg a csokor virágot, amit Mary Kendalltól kapott, és feszélyezetten mosolyogva foglalt helyet az anyja mellett az asztalnál.

Tiszteletükre a nagy asztal jól ismert, gyalult tetejét fehér terítővel fedték le, és virágcsokrot illesztettek középre. Emily elővette a nagyanyjától örökölt és féltve őrzött süteményes készletét, és udvarias körülményességgel kínálgatta vendégeit.

– Remélem, kellemesen utaztak ebben a melegben is, asszonyom? – fordult Mrs. Krilov felé nyájasan.

– Ó, igen. Köszönöm kérdését. Noha meglepően forró a nyár, ez a rövid kocsikázás kedvünkre szolgált – felelte a kérdezőével megegyező modorossággal Mrs. Krilov.

Taylor nem ült le, Emily mögött posztolt, és lesírt róla a türelmetlenség. Nem is hagyta, hogy a két asszony folytassa a fecsegést, közbevágott.

– Elvinném Mariannt az új házhoz, asszonyom. Ha nem bánja.

Mrs. Krilov angyali mosollyal arcán fordult felé.

– Ebben a pillanatban érkeztünk, kedves Taylor. Mariann bizonyára szívesen tölt néhány nyugodt percet a hűvösben.

– Nem, mama – pattant fel a lánya. – Egyáltalán nincs melegem.

– Nekem azonban, igen. Pihennék néhány percet – mondta az édesanyja, és ha Mariann nem olyan izgatott, észreveszi a jókedvet a tekintetében.

– Önnek nem feltétlenül szükséges velünk tartania – szólt Taylor.

– Te maradj nyugodtan, mama – mondta Mariann.

Mrs. Krilov felkacagott.

– Azt elhiszem, hogy nem bánjátok, ha maradok. – Söprő mozdulatot tett a kezével, mintha elhessentené őket. – Menjetek csak. Menjetek. Nagyjából negyedóra múlva csatlakozom hozzátok. Addig megbeszélhetitek a legfontosabbakat.