Never leave me (CLEXA) [hun/en] [DISCONTINUED]

Hello Idegen

Clarke POV

  Felkeltem, mint minden reggel pontban 7:30kor. Kialvatlan és fáradt voltam. A rémálmok egy ideje nem hagytak aludni. Mióta apám meghalt nem volt egy rémálom mentes estém sem. Mindenki azt mondja, hogy az idő majd begyógyítja a trauma okozta sebeket, apa 7 éve halt meg, de még mindig ugyanúgy fáj! Mikor végre kiűztem ezeket a gondolatokat a fejemből és kikánszorogtam félhalottan az ágyambol. Majd felhúztam egy sötétszürke farmert és egy világoskék pólót. Bementem a fürdőszobába, kifésültem és felfogtam szőke tincseimet, majda tükorelé álltam és belenéztem. Hát... mit mondjak förtelmessen rosszul néztem ki ezért kicsit kisminkeltem magam. Még mindig szarul néztem ki, de mostmár egy fokkal tűrhetőbben.

  Elindultam a konyhába, hogy egy kis életadó kávéhoz jussak. Lekánszárogtam a lépcsőn, majd beléptem a konyhába és rögtön megcsapott a kávé illata. Elindultam az illat forrása felé, de még mielőtt odajuthattam volna az életmentő fojadékhoz, anyám elém állt.

  Tudtam, hogy mi jön a szokásos kioktatás, hogy lépjek már tovább apám halálán és, hogy mennyire amit tett.

"Clarke, beszélnünk kell..." kezdte anya, de én nem hagytam, hogy folytassa.

"Nem, anya! Tudom, hogy mit akarsz mondani, de hogy őszinte legyek elegem volt ebből! Elegem van abból, hogy úgy teszel, mintha semmi sem történt volna. Mintha minden rendben lenne vagy, mintha nem éreznél semmit, de én átlátok rajtad. Látom, hogy megtörtél már rég legbelül és még mindig fáj, hogy te tehetsz apa haláláról, hogy elárultad. Engem pedig ellöktél, amikor a legjobban lett volna rád szükségem, de tudod mit?! Már nem is kellesz és feldughatod magadnak a bocsánatkéréseidet, mert azokkal nem oldasz semmit meg! A munkádba temetkezel és rám sem akarsz nézni, mert túlságosan is hasonlítok rá! "

  Láttam, hogy anya lesokkolt erre biztos nem számított és lehet, hogy átléptem egy határt ezzel, de nem érdekell... hallania kellet.

" Clarke... kicsim... én csak azt akartam mondani, hogy az új kollégám Marcus és a lánya ma este átjönnek... Pár napja költöztek a városba és szeretném ha körbe vezetnéd a lányát a városban illetve az egyetemen... hiszen biztos jól esne neki egy barát az egyetemen. Megtudnád ezt tenni? Kérlek!"kérdezte anya reménykedve.

"... Nagyszerű,... most még az új csajjal is jópofiznom kell. " szűrtem ki halkan a fogaim közül.

" Kicsim, kérlek. Legalább adj neki egy esélyt. Még nem is ismered."mondta anyám már szinte könyörve.

  Istenem ehhez, de nincs kedvem! De ha ez azt jelenti, hogy végre leszáll rólam egy ideőre... Legyen." Meddig kellene bébicsőszködnön? "kérdeztem sóhajtva.

" Ez nem bébicsőszködés és csak addig ameddig be nem illeszkedik... max. 2 hónap, ha össze nem barátkoztok addig. " mondta anyám egy mosolyal az arcán.

" Na jó, de ha nagyon idegesítő, akkor én nem garantálok semmit. "adtam be a derekam. Végülis 2 hónap nem is olyan sok talán túlélem, de azt kétlem, hogy nagyon jóban fogunk lenni.

" Köszönöm, sziven." mondta anya és behúzott egy ölelésbe. Én lassan elhúzódtam egy pár hosszú másodperc után, mert már majd össze estem a fáradtságtól.

"Mostmár engedj ahhoz a kávéhoz, mert itt fogok összeesni a fáradtságtól és akkor nem tudnék bébicsőszködni." mondtam mire anya elmosolyodott és átengedett a kávémhoz.

  Miután megittam a kávémat felvettem a fekete bőr dzsekimet a világoskék pólómra, majd felvettem a hátizsákom és indultam volna a suliba mikor anyám utánam szólt.

" Kicsim... szombat van."mondta kacagva.

" Jaj nemár akkor hiába keltem ilyen korán. " mondtam mostmár én is kis nevetéssel mondandóm közben.

  Letettem a hátizsákom, majd felmentemvissza a szobámba, de már nem volt kedvem visszaaludni, amit még én magam is csodáltam.

  Miután rájöttem, hogy az alvás az nem egy opció ezért inkább úgy döntöttem, hogy az ablakomból látható tályat vetem vászonra. Nem messze laktunk egy tótól amit félhold alakban fák vettek körül. A szobámból tökéletesen rá lehetett látni.

  Ránéztem az órámra és már 18:30 volt. Mikor festettem mindig gyorsan eltelt az idő. A nagy csendet a csengő hangja zavarta meg és eszembe jutott, hogy ma jön az új csaj meg a faterja.

  Odamentem az ajtóhoz, hogy kimenjek és üdvözöljem őket, de eszembe jutott, hogy pizsamában vagyok kb. egy órája átöltöztem, mert így kényelmesebb volt. Gyorsan ledobtam magamról a pizsamát, majd mikor már csak fehérneműben voltam és egy normális ruhát kerestem hirtelen kinyilt az ajtó és két gyönyörű zöld szempérral találtam szembe magam mikor felnéztem.

"Te jó isten! Sajnálom! Abby azt mondta bejöhetek." mondta idegesen miközben gyorsan megfordult, hogy ne lásson.

"Nem baj csak mâskor légyszi kopogj is." mondtam miközben elkezdtem felöltözni. "És nem kell elfordulnod nem vagyok szégyenlős." mondtam mosolyogva, majd mikor már felöltöztem megfogtam a vállánál és megfordítottam. 

  Kinyujtottam felé a kezem és kedvesen rámosolyogtam.

" A nevem Clarke. Clarke Griffin. Te pedig?" mondtam mire ő a szemembe nézett mélyzöld találkozott tengerkékkel és megrázta a kezem amitől az egész testem bizseregni kezdett én sem tudom, hogy miért.

"Lexa. Lexa Woods." mondta egy mosolyal. Majd csak ott ált az ajtóm előtt.

"Amúgy beljebb is jöhetsz nem harapok... általában." mondtam az utolsó szavat egy vicces, de kicsit veszélyes hangon, mire ő elnevette magát, majd beljebb jött. Megmernék esküdni, hogy a nevetése a legédesebb dolog amit valaha hallottam.

  Elkezdett nézelődni a szobámban. Majd a tekintete megakadt a festményen amit csak egy pár perce fejeztem be, majd visszafordult felém.

"Ez gyönyörű." mondta egy nagy mosolyal az arcán, ami az enyémre is csalt egyet, majd tovább nézelődött.
"Ezt mind te rajzoltad?" kérdezte.

"Igen szeretek rajzolni." válaszoltam egy kicsit nagyobb mosoljal.
"Na mesélj magadról." mondtam, majd ráugrottam az ágyamra és megpaskoltam a helyet az ágyon mellettem, hogy üljön oda és ő úgy is tett.

"Mit akarsz tudni rólam?" kérdezte egy huncut mosolyal az arcán.

"Mindent! Mi a kedvenc színed? Mik a hobbijaid? Milyen zenét szeretsz?" soroltam fel egy pár kérdésem.

"Hát a kedvenc szinem a kék..." kezdte, majd mélyen belenézett a szemembe"... Szeretek olvasni, boxolni és zongorázni nameg persze futni is. És minden féle zenét szeretek, de a legjobbak a rock zenék. Most te jössz! " mondta, de a szemkontaktust nem törtük meg.

" Hát a kedvenc szinem a zöld. Szeretek futni, rajzolni, gitározni és énekelni. A zenei izlésem pedig ugyanaz mint neked." mondtam mosolyogva.

"Te tudsz énekelni?" kérdezte.

"Igen, de csak Raven és Octavia előtt szoktam ők a legjobb barátnőim." válaszoltam.

  Egy ideig síri csend volt, de aztán megszólalt Lexa.

"Találkoztam anyukáddal, de apukádat nem láttam, ő később jön?" kérdezte amin elszomorodtam amit gondolom ő is észre vett.
"Sajnálom. Én nem akart-" kesdte, de én félbeszakítottam a könnyeimel küzdve.

"Semmi baj csak... Beszélhetünk valami másról?" kérdeztem.

"Hát persze." mondta egy biztató és megértő hangon.

TheBlackWolf8: Következő rész és angol fordítás két héten belül. / Next part and english translation in two weeks.