Az új avatár

6.rész

Végül elindultunk Toph-al.
-És ennyi a feladat.-Fejezte be a bemutatóját egy rejtettebb helyen.
-Oké akkor megpróbálom.-Majd felálltam az ülőhelyemről.
-Csak határozottan.-Mondta még Toph. Koncentráltam majd egy határozott mozdulattal felemeltem a sziklát. Nagyon boldog voltam.
-Sikerült!-Mondta boldogan Toph is velem. Ránéztem Dávidra, hogy mit szól hozzá. Közönbösen nézett vissza rám ami miatt elment egy kicsit a kedvem.
-Szerintem mára már hagyjuk abba.-Mondtam kedvesen Tophnak majd visszaindultunk a házunkhoz Dáviddal. Tophnak még intettem egyet majd utolértem Dávidot.
-Mi a baj?-Kérdeztem tőle.
-Semmi-Felelt ő is reflexből.
-ugyanmár több mint 3 éve ismerlek.
-Tényleg nincs semmi bajom.-Emelte már fel egy nagyon kicsit a hangját úgyhogy inkább hagytam. Nem nagyon értettem.. eddig nagyjából jóban voltunk. 3 éven keresztül szivattuk egymást de tudtuk, hogy egyikünk sem gondolja komolyan.
Visszament a házunkhoz én meg visszamentem a vízeséshez. Még mindig mem tudtam mindent felfogni. Reméltem, hogy sokáig ezen a helyen leszünk. Majd bementem kicsit az erdőbe. Leültem egy kidőlt fatörzsre. Majd egy furcsa hangot hallottam. Mintha valami lenne melettem. Oldalra néztem és egy gyönyörű szép fekete ló volt. Nem akartam megmozdulni mert féltem, hogy elszalad. Néztük egymást majd valami zajt hallottunk és a ló elfutott.
-Zsófii.-Kiáltott egy jól ismert hang. Persze, hogy Dávidnak is ilyenkor kell jönnie.. 
-Itt vagyok.-Kiabáltam vissza neki.
-Na végre. Tudod már mióta kereslek?- Mondta kicsit feszülten.
-Miért kerestél?-Kérdeztem mert nem nagyon vall rá, hogy keresgéljen főleg nem engem.
-A vízidomár tanár úgymond téged keres.-Mondta nekem miközben leült mellém.
-De ma már volt oktatás.-
-Tudom de levagy maradva elvileg pedig te vagy a leggyorsabban fejlődő tanulója.-Közölte velem.
-Tényleg azt mondta, hogy gyorsan tanulok?-Kérdeztem tőle mert eddig csak egy "óra" volt, nekem legalábbis.
-Nem de elég jól hangzott.-Mondta nevetve.
-Na jól van..-Löktem meg egy kicsit nevetve.
-Egyébként mit keresel itt?-Kérdezte tőlem miközben körbenézett.
-Hát csak sétálni jöttem de inkább induljunk.-
Visszaértünk a faluba, ha lehet így nevezni. Elég kínos volt a visszaút mert nem tudom miért berágott rám Dávid. Majd Dave intett egyett és bement a faházunkba. Én pedig megkerestem a vízidomárt.

-Egész jó volt.-Monda a tanárunk Sifu mester, miközben belehörpintett a teájába.
-Elnézést, de élnek itt az erdőben lovak?-Kérdeztem kicsit félénken.
-Nagyon ritkák. Miért? Láttál egyet?
-Ő.. igen..-Mondtam kicsit bizonytalanul, nem tudtam, hogy ez jó-e vagy sem.
-Akkor elég szerencsésnek mondhatod magadat. Hiszen az még ritkább, hogy valaki találkozik velük. Viszont koncentráj a feladatra, ha nem akarod, hogy holnap még korábban kelj!-Mondta szigorúan. Halkan sóhajtottam egyet és megpróbáltam újra.