Az új avatár

8.rész-Bocsáss meg

Dávid egy darabig csendben maradt aztán válaszolt:
-Mert ez izgalmasabbnak hangzott mint az otthoni életem.-Hallottam rajta, hogy csak részben mond igazat. Meg hát valljuk be: ez nagyon kamu szöveg.
-Szerintem neked izgalmas az otthoni életed. Mondtam miután átgondoltam, hogy hogyan telhet egy napja.
-Nem is ismersz.-Mondta már egy kicsit nyersebben.
-De eltudom képzelni milyen lehet egy napod.-Mondtam már én is kicsit megbántva.
-Halljuk.-Mondta lekezelő stílusban Dave. Kicsit ideges lettem emiatt. Mintha rám hagyta volna a dolgot. De gyorsan váltottam és elkezdtem mondani amit gondoltam az életéről.
-Lássuk csak (kezdtem bele), van csomó barátod tornázol és sikeres vagy benne, a suliból mindenki szeret téged.. tehát vagy a haverjaiddal lógsz vagy tornázol-Mondtam röviden, tömören.
-Úgy tűnik nem mindenki szeret a suliból.-Mondta halkabban de kimértebben Dávid kiforgatva a szavaimat.
-Bocsánat csak a suli háromnegyede van oda érted.-Mondtam idegesen.
-A tornázásból se lesz semmi.-Mondta sóhajtva.
-Miért?-Kérdeztem kicsit kiszakadva az idegességből.
-Mert elvileg túl magas vagyok ahhoz, hogy ezt sportoljam versenyszerűen.-Felelte szomorúbban.  Mondjuk ezt nem gondoltam volna. Eddig mindig felvágott azzal, hogy milyen erős meg ilyen, olyan szaltókat tud csinálni.
-Egyébként meg téged is szerettek.-Tette hozzá.
-Kicsoda? Bár igaz az összes lány az osztályból mert csak 7 van.
-Nem csak ők.-Mondta idegesebben.
-Hanem?-Kérdeztem vissza.
-Ne viccelj már a fél évfolyam beléd volt esve, a másik fele pedig lányokból állt. Ja meg még tavaly néhány 8-ik os is.
-Na persze..-Mondtam gyanakodva.
-Ott versenyeztek, hogy ki kér föl keringőre.-Mondta a szemembe nézve.-Na meg halgattam rólad minden pletykát.
-Csak viccelsz.-Próbáltam határozottan mondani.
-Nem.
-És szerinted attól jobb lett minden, hogy a hátam mögött rólam beszélgettek?
-Mostmár jobb.-Vonta meg a vállát. Annyira elegem lett belőle, hogy azt nem tudom elmondani.
-Persze. Egyértelmű.-Mondtam halkan.
-Miért mi olyan rossz az életedben? Okos vagy, szép vagy, tehetséges.-Bár ez elég szép bók lett volna ha nem dühösen mondja.
-Az, hogy cseszhetem az egészet mert olyan miatt kerültem ide amiről nem tehetek.-Mondtam hangosan épphogy nem üvöltve. De amint kimontam már lecsordult egy könnycsepp. Ezután mindketten csöndben ültünk az ágyunkon. Gondolkoztunk. Sokkal könyebbnek látszott eljönni ide. De közben mindenünk otthon maradt. Mi pedig még nem akartunk új életet. Én halkan könnyeztem, Dávid pedig szomorúan nézett rám. Letöröltem a könnyeimet és felálltam.
-Kicsit kimegyek.-Mondtam halkan.
-Rendben.-Felelt Dávid ugyanolyan halkan.
Kimentem az ajtón és idegesen beletúrtam a hajamba. Elindultam a kavicsos úton és lementem az óceán partra. Leültem egy sziklára és onnan néztem a csillagos eget. Gyönyörű volt.
Miután kicsit lenyugodtam, bekapcsoltam a telefonomat és megnéztem rajta az időt. Kicsit sokkolt a tény, hogy legalább fél órája vagyok kint, ezért gyorsan elindultam a kb 10 perce lévő szálláshoz. És persze, hogy ilyenkor kezd el szakadni az eső. Gyorsan futottam amikor hirtelen beleütköztem valakibe akit a sötét miatt nem láttam.
-Jaj bocsi, jól vagy?-Kérdezte, hang alapján fiú.
-Igen, bocs csak nem vettelek észre.-Mondtam kicsit zavartan.
-Bálint-Mondta miközben felkapcsolta a mobilján a világítást.
-Zsófi.-Feleltem.
-Szép neved van.-Dícsért meg amibe kicsit belepirultam.
-Még nem láttalak itt.-Szóltam kicsit később.
-Ma jöttem- mondta miközben beletúrt szőke hajába.
-És.. idomár vagy?-Kérdeztem kicsit félve.
-Igen, tűz. És te?-Kérdezte kedvesen miközben a szemembe nézett.
-őő izé.. mindegyik. Én vagyok az avatár.-Mondtam zavartan.
-Azta! És mikor is jöttél?
-Egy hete.
-És milyen?- Itt egy kicsit elakadtam mert nem akartam, hogy tudja éppen miért voltam kint.
-ömm én szeretem. Nagyon szép hely.
-Az jó.-Mondta tömören.-Nem indulunk el valamerre?-Mondta kicsit zavartan.
-Ja de.. izé Dávid már biztos nem tudja  hol vagyok.-Tértem vissza a jelenvilágba.
-A barátod?-Kérdezte Bálint.
-A lakótársam. Egy osztályba járunk. Jártunk.-Javítottam ki gyorsan.
-És amúgy hány éves vagy?
-15, te?
-16. De akkor szerintem induljunk el, mert Dávid már biztos vár rád.-Mondta kicsit cinikusan, de kedvesen. Majd elindultunk a még kb 9 percre lévő szállásomhoz. Kínos csend uralkodott rajtunk. Egészen addig amíg szokás szerint bénáztam egyet és megbotlottam. Miben? Nem tudom. Simán eltudom képzelni, hogy semmi nem volt ott. Jól orra estem volta, ha Bálint nem húz vissza az utolsó pillanatban a kezemet megragadva.
-Köszi.-Mondtam teljesen vörös fejjel.
-Semmiség.-Mondta mosolyogva.-De mostmár elengedheted a kezemet.-Ajánlotta fel és látszott rajta, hogy szórakoztatja a bénázásom.
-Jó ötlet..-Mondtam totál zavartan.-Itt vagyunk, mondtam megkönnyebbülve.
-Hát akkor jó éjt.-Mondtam megfordulva Bálintnak.
-Jó éjt Zsófi. Aztán ha ráérsz máskor is sétálhatunk vak sötétben.-Felelte szórakozottan.
-Nem feljtem el-Intettem neki egy utolsót majd vörös fejjel sikerült bejutnom a "szobámba".
-Szia.-Köszöntött Dávid.
-Szia. Bocsi, hogy ennyit voltam kint..
-Semmi baj.-Legyintett egyet.
Leültem az ágyra majd kicsit késöbb megszólaltam.
-Figyelj.. Ne haragudj amiért kiakdtam nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz neked.-Mondtam halkan.
-Én se hittem volna, de ez mindkettőnknek nehezebb mint elképzeltem.-Sóhajtotta majd a szemembe nézett.-Bocsáss meg.

És itt is lenne egy újabb rész. Remélem tetszik! Tudom tudom.. elég lehetetlen, hogy pont egy magyar jöjjön ebbe a "táborba" (Bálint) de végülis van esély rá... Biztos hogy van benne helyesírási hiba, de még úgyis átolvasom és kijavítom. Hamarosan pedig jön a következő rész!