Az új avatár

9.rész-Varázslat

Reggel álmosan töröltem meg a szemem és a gyűrött takaróm alól kikelve mentem a rürdőszobámba, hogy felöltözzek és elinduljak az edzésemre. Dávid még aludt, úgyhogy halkan nyitottam ki az ajtót és indultam el. Hajamat felkötöttem útközben és igyekeztem mindenkinek köszönni. Ma kiegyensúlyozott voltam, ezért az edzés kifejezetten jól ment. Jól tudtam összpontosítani és figyelni.
-Nagyon jó Zsófi, ha így haladsz mindjárt jöhet a levegő.-Dícsért meg a mester ami miatt az aznapi edzésen levakarhatatlan mosoly ült ki a fejemre. Már végeztem de még kint maradtam a tónál amit a vízesés okozott. Még mindig ez volt a kedvenc helyem. A lábamat a vízbe lógattam és  idomítottam a kezemmel. Majd megláttam a víz tükröződésében Bálintot.
-Szia.-Köszöntem neki vidáman, feléfordulva.
-Szia, de jó kedved van.-Mondta ásítva.-Alig aludtam pár órát és gondolom te se nagyon többett mégis fitt vagy.
-Már volt egy edzésem, úgyhogy felébredtem.-Vontam meg a vállam, majd leült mellém.
-És, hogy állsz a vízidomítással?-Kérdezte tőlem még mindig a szemét dörzsölve álmossága miatt.
-Jól. Lassan majd elkezdhetem a levegőt is.-Mondtam leplezve a vigyoromat.-És te a tűzzel?-Kérdeztem vissza
-Áá.-Mondta és csak legyintett egyett-Szinte semmi sem megy még. Ma lesz az első edzésem.-
-Hol lesztek?-Kérdeztem érdeklődve.
-Fent a vízesés tetejénél.-Felelt miközben az adott pontra mutatott.
-És várod már?-
-Persze.-Kezdett végre felébredni de még mindig álmosan merengett előre.
-Hahó már 9 óra elmúlt.-Integettem neki majd hirtelen egy kis vizet idomítottam rá. Tényleg nem sokat, csak, hogy éppen megérezze.
-Héé.-Mondta végre felébredve és nevetve elindult felém mire megpróbáltam elmenekülni. Mint két kisgyerek futottam előle ő pedig hirtelen megbotlott és beesett a vízbe.
Miután pár másodperc múlva még mindig nem jött fel a felszínre sietve beugrottam én is a tóba de sehol se találtam. Idegesen jöttem fel a felszínre és észrevettem, hogy Bálint már rég kint ül a parton. Azt vártam, hogy kinevet de ehelyett csak elmosolyodott.
-Kedves, hogy próbáltál megmenteni, de már bölcsibe is jártam a delfin uszodába.-Mondta "dicskedve" én pedig elnevettem magam majd "mérgesen" kimentem mellé a partra. De mielőtt bármit is csináltam volna leidomítottam magamról a vízet, hogy megint száraz legyek.
-Ez nem ér engem is.-Követelte magának Bálint.
-A tűz melett hamarabb megszáradsz.-Vontam meg a vállam utalva arra, hogy tűz idomár.
-Ha ha ha. Nagyon vicces.-Mondta irónikusan majd mosolyogva megszárítottam őt is.
-Köszönöm. Milyen vízidomár trükköt tudsz még? Mármint az arcon fröcskölésen kívűl?-Tette hozzá gyorsan. Felnevettem majd elkezdtem neki néhány trükköt mutatni

-----------------Dávid szemszöge----------------

Reggel (vagyis tízkor) felkeltem és álmosan dörzsöltem meg a szememet. A melettem lévő ágyra néztem és Zsófi már nem volt sehol. Nyilván hiszen már 7-től edzése van. Olyan jó lenne, ha én is tudnék idomítani. Majd felálltam, felöltöztem és elindultam reggeliért.
-Jónapot!-Köszöntem a menzán a kiszolgáló nőnek.
-Szia, mit kérsz? Tojás rántottát vagy kenyeret felvágottal?-Kérdezte, mint mindig kedvesen.
-Rántottát, köszönöm.- Miután megkaptam az ételt leültem az egyik asztalhoz és mint mindig megint én voltam az utolsó reggeliző. De ezt már megszoktam. Miután végeztem az evéssel úgy gondoltam, hogy körbe nézek kicsit részletesebben ezen a helyen. Ahhoz képest, hogy milyen kicsinek tűnik ez a hely, elég sokan laktak itt. Sok idomárral találkoztam és néhány órába is belenéztem mikor elérkeztem egy föld idomítási órához. Leültem egy kisebb sziklára és onnan néztem az eseményeket. Még mindig nem tudtam megszokni ezt a látványt. Olyan más volt. Olyan varázslatos.
-Szerintem rossz helyen ülsz.-Mondta egy lány, alig idősebb nálam.
-Ó bocsánat.-Vettem észre magamat és felálltam majd arréb léptem pár lépést.
-Legközelebb ne egy sziklára ülj, ha látod, hogy azokat idomítjuk.-Mondta nyersen, de egy kis csínytalan mosoly jelent meg az arcán majd a levegőbe emelte a követ és jó pár méterrel arrébb lökte.
-Te milyen idomár vagy?-Kérdezte tőlem tartva a tisztes távolságot.
-Ömm... Én nem vagyok idomár.-Mondtam a tarkómat vakarva.
-Akkor mit keresel itt?-Kérdezte "kedvesen".
-Egy barátomat kísértem el.-Feleltem kapásból.
-Ilyenre még nem láttam példát.-Mondta és méregetve közelebb lépett, majd megszólalt az edzője.
-Lia! Gyere vissza és ne foglalkozz mással.-Mondta határozottan mire a lány megfordult és visszament az órára. Barna haja lobogott a szélben és határozottan készült neki egy újabb feladatnak.